Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - IV. Mulandóság, halandóság, gonoszság

IV. MULANDÓSÁG, HALANDÓSÁG, GONOSZSÁG 1. Isten „változhatatlan" (Jak 1,17) örökkévalóságával szemben a teremtett világ „mulandó" és az élővilág „halandó". Ezt ismerjük fel és tapasztaljuk meg elsősorban az élővilágban a tiszavirág életű rovaroktól kezdve az esetleg több száz évig is élő némely állatfajig és egyes ezer esztendeig is élő növényfajtákig. Az évszakok változása állandóan figyelmeztet a mulandóságra. Pál apostol erre emlékeztet, amikor utal arra, hogy a teremtett világ a „hiábavalóság" alá vettetett (Róm 8,20). Mi emberek magunkat ugyancsak a mulandóság és halandóság hatalmában tudjuk. De a mulandóság hatalmában van a világmindenség is, amelyről azt gondoljuk, hogy benne „örökkévaló" és változhatatlan törvények uralkodnak. Csak a legújabb természettudományi vizsgálódások jutnak el arra a felismerésre, hogy a világmindenség alkotó elemei és maga a világmindenség is véges és az időbeliség hatalma alatt van, tehát mulandó. Emberi értelmünkkel nem tudjuk kikémlelni a mulandóság határait. Földi világunkban a mulandóság határai közé soroljuk, hogy az élővilág egyes tagjai egymás szolgálatába állanak, egymást ökológiailag kiegészítik és egymás életlehetőségét a mulandóság határain belül biztosítják. Ennek részletezése nélkül legyen elég arra utalni, hogy az embernek életéhez és annak fenntartásához nemcsak levegőre és vízre, hanem a sokrétű növény- és állatvilágra is szüksége van. 2. A mulandóság - az élővilágban a halandóság - létünk, vagy 23