Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - IV. Mulandóság, halandóság, gonoszság

ha az istenhit keretében akarjuk azt megjelölni : teremtettségünk velejárója. A mulandóság és halandóság Isten teremtő akaratában gyökerezik és leli meg értelmét. De van, ill. vannak a teremtett világ múlandóságának a határai közt olyan hatalmak is, amelyeket, ill. amelyet nem tudunk a mulandóság határai közt elhelyezni. Ezeket átfogó megjelöléssel ártó és romboló hatalmaknak mondjuk. Talán a mulandóság határai közt mozognak a természeti katasztrófák, pl. vulkánkitörések, földrengések vagy pusztító hurrikánok, noha esetleg nemcsak a természeti világban okoznak kiterjedt változásokat, hanem emberi életek ezreit is követelik. A mulandóság ökológiai rendjéhez tartozik az is, hogy a növény- és állatvilág bizonyos rendjei más fajok táplálékául szolgálnak, mint ahogy mi emberek is felhasználjuk a növények és állatok bizonyos fajait életünk fenntartásához. De itt máris bizonytalan határokon mozgunk. A ragadozó állatok léte nem egészen problémamentes, mint ahogyan abba sem tudunk egyszerűen belenyugodni, ill. nem tudjuk azt „természetesnek" minősíteni, hogy természeti katasztrófák vagy pl. nagy szárazság következtében „ártatlan élőlények" megszámlálhatatlan tömegei pusztulnak el. Még más ilyen „természeti" katasztrófákat is sorolhatnánk : ezek a mulandóság rendjén túl olyan ártó hatalmak létezéséről tanúskodnak, amelyet nem mondhatunk „természetesnek", azaz a világ „életét" szabályozó erőknek, tehát olyanoknak, amelyek a teremtettséghez tartoznak. Ha ezek az ártó hatalmak emberi életünket fenyegetik, sőt azt esetleg ki is oltják, akkor ezt „gonosznak" (latinul: malum) mondjuk. Emberi egzisztenciánk keretei közt ezek részben olyanok, amelyekről úgy véljük, hogy tőlünk független, „szerencsétlen" körülmények összejátszása okozza őket, pl. valamely halálos ragály pusztítása „ártatlan" gyerekek közt. De vannak olyan gonosz hatalmak is, amelyek egzisztenciánkat úgy teszik tönkre, hogy értük erkölcsileg felelősek vagyunk: ilyenkor beszélünk „bűnről". A gonoszság megjelenését a természeti és történeti világban 24