Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

A szabadságharc komolyan éreztette hatását, mert részben a tanulók, részben a tanárok bevonultak honvédnek. Maga az igazgató, Tavasi (Teichengräber) Lajos is végigharcolta a szabadságharcot, századosi rangot ért el, majd Világos után közlegényként vitték el Itáliába. Leszerelése után szülővárosába, Iglóra internálták. Ha az 1823 és 1854 közötti korszak tanárait szemügyre vesszük, feltűnő, hogy annak ellenére, hogy hosszabb-rövidebb időre többen is megfordultak az iskolában, lényegében egy állandósult testület vezette a három osztályt. A grammatikai osztályban Stuhlmüller Sámuel (1819-1837) és Melczer Lajos (1838-1860); a „syntaxis"-osztályban Kánya Pál (1821 — 1860); a „humanitas"-osztályban Fábry Pál (1825 — 1837), Taubner Károly (1837-1843) és Tavasi Lajos (1843-1848) tanított. Egy összeszokott, a hagyományokat folyamatosan továbbadó együttes alakulhatott ki. Származási helyüket tekintve ketten a Szepességből valók (Stuhlmüller Lőcséről, Tavasi Iglóról), a többiek Zólyom megyéből (Melczer Osztrolukáról), Gömörből (Kánya Pál Tiszolcról), Győrből (Fábry Pál) és Fejér megyéből (Taubner Veleghről) valók. Iskoláikat a hazai evangélikus gimnáziumokban (Csetnek, Győr, Lőcse, Pozsony, Rozsnyó, Selmecbánya és Sopron) végezték, majd külföldi, német egyetemeken (Bécs, Berlin, Göttinga, Halle, Jéna és Lipcse) tanultak. Zömmel filológiát és teológiát tanulmányoztak, de volt közöttük jogi (Fábry Pál) és természettudományos képzettségű (Kánya Pál,