Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

Taubner Károly) is. Taubner Károly az Akadémiának is tagja volt. Nyelvtudásuk meglehetősen kiterjedt. Az természetes volt, hogy magyarul, németül, szlovákul mindannyian tudtak — Tavasi Lajos ezenkívül az angol, francia és olasz nyelvet is jól bírta —, emellett a latin és görög műveltségük is elmélyült volt. A tanítás mellett mindannyian folytattak tudományos és irodalmi tevékenységet; legjelentősebb a tankönyvírás volt. Tavasi Lajos másokkal együtt hat füzetben kiadta a Nevelési Emléklapokat, 1846-ban megszervezte a protestáns tanárok gyűlését, 1848-ban pedig az első egyetemes tanítógyűlést. Ebben az időszakban a gimnáziumok legfőbb tantárgya a latin nyelv és irodalom volt. Iskolánkban a latinoktatás 1821-től indult meg a II. osztályban, de ekkor ez még szabadon választható tárgy volt. A módszer a nyelvtani szabályok lediktálása, megmagyarázása volt, majd a tanulók ezt otthon memorizálták, írásban és szóban gyakorolták a deklinálást és a konjugálást, vagyis a névszó- és igeragozást. A latin szövegeket az iskolai órán fordították németre és magyarra, de itt is memorizálni kellett mind a latin, mind a lefordított anyagot. A további osztályokban az egyes tárgyakat már latin nyelven adták elő. A III. osztályban a tanulók Cicero, Caesar, Phaedrus és Livius műveiből fordítottak, a szöveget elemezték és megtanulták. A IV. osztályban retorikát és poétikát tanultak. A nyelvtani és stilisztikai ismeretek latin nyelvű szabályokba voltak foglalva, így nemcsak a tanulmányozott klasszikus