Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

zőkre mutatott rá. A tanítók alapos képzettségére, a modern tanítási elvekre, a tanítók anyagi és erkölcsi megbecsülésére, az önfeláldozó hivatástudatra és végül az egész folyamatnak a közösséget szolgáló és megújító funkciójára. A közgyűlés háromtagú bizottságot küldött ki az iskolakérdés megoldására (Prónay Sándor bárót, Schwartner Mártont és Schedius Lajost). Nem sokkal utóbb Schedius már kész tervezettel ált elő, aminek eredménye volt, hogy 1811-ben megnyílhatott az elemi iskolai II. osztály az újonnan megválasztott Bölönyi Mihály vezetésével, aki egyúttal az iskola rektora is lett. Schedius Lajost (aki 1796-tól a gyülekezet jegyzője volt) most az iskola felügyelőjévé is megválasztották. Élete során mindvégig nagy önfeláldozással és hozzáértéssel szolgálta a pesti evangélikus iskola ügyét. 1812-ben a két osztályban 67 növendék volt (42 fiú és 25 leány). Eleinte a kántor szobájában foglalkoztak a gyerekekkel, később, 1811 után az eddigi imateremből lett osztály, majd 1815-re új kétszintes épülettel toldották meg az eddigi épületet. Az intézmény azonban ezt is hamar kinőtte, annál is inkább, mert az iskola tervezett továbbfejlesztésének feltétele a leányosztályok elkülönítése lett. Ismét a hívek áldozatkészsége segített, ennek eredményeképpen 1818. március 25-én megnyílhatott az elemi leányiskola. Az iskola vezetője 1813 óta Hoff mann Péter volt, ő foglalkozott a II. osztállyal, az úgynevezett grammatistákkal. Szabadon választhatóan latint is tanított. Az I. osztályt, az úgynevezett donatistákat (tanulói az elemi írást, olvasást és számtani ismereteket tanulták) 1812-től Kriek Sámuel vezette. Mellettük a rajzot