Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

Willerding Jakab, az éneket Babnigg Máté (1815 óta), majd a húszas évek végétől a testnevelést Clair Ignác tanította. (Ő Napóleon tisztje volt, de később Magyarországon telepedett le, és egyike lett a magyar testnevelés megteremtőinek.) Az iskola légköre meglehetősen családias, a tanítók lakása a tantermek mellett vagy közelében volt, így a tanulókkal intenzív kapcsolatot alakíthattak ki. Ugyanakkor a tanítók gyakran összejöttek az egyház presbitereivel, az iskola felügyelőjével és a lelkésszel, ami az iskola továbbfejlődésének jelentős előmozdítója volt, és a szakmai tájékozódást is elősegítette. A későbbi igazgató, Kánya Pál így emlékezik vissza az 1816/17-es évekre: „Sosem felejthetem el azokat az órákat, amelyeket a csodálatos Hoffmannunknál töltöttem el, akinél meghatározott napokon összegyűltek a presbiterek, hogy megtárgyalják az iskola javára teendőket, és hogy kölcsönösen tájékozódjanak a pedagógiai irodalom legújabb jelenségeiről." 1821-ben a fejlődés következő lépése a III. osztály megnyitása volt, Kánya Pál vezetésével. Az úgynevezett syntaxisták osztályában is fakultatív volt még ekkor a latin. A háromosztályos iskola tehát kis gimnázium lett. Az egyes osztályok tananyagánál a heti órabeosztás utólag nem állapítható meg, mert a tanítók önállóan gazdálkodtak az idővel, csak az egyes tárgyak anyagát ismerjük. * Az iskola rohamos fejlődése miatt az épületet ismét bővíteni kellett, ezért 1822-ben az eddigire még egy emeletet húztak, így lehetővé vált 1823-ban a IV., a „humanitas"-osztály megnyitása. Létrejött tehát a nagygimnázium. A IV. osztály vezetője Holubka Pál