Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

tanrendbe voltak már iktatva) egyre több verseny indult, és kialakult a tornavizsga is, amely az udvaron tartott bemutatóból állt, külön az alsó és külön a felső osztályos tanulóknak. Az első ilyen vizsga 1908-ban volt. Két év múlva meghonosult a svédtorna is, Gally Lajos tornatanár vezetésével. Ennek célja, „hogy tanítványaink fokozottabb tornáztatása révén önbizalomra s kellő akaraterőre tegyenek szert. Erre legalkalmasabb a svédtornának intenzív mívelése, párosítva a lelket felvidító társasjátékkal. A gyakorlati anyag azonos a rendes tornaórák anyagával, csakhogy a gyakorlatok összeállításában azok szabatos egymásutánja volt mindig a vezérfonal". Néhány korabeli „társasjáték": csalogató, fogoly, faliméta, longaméta, futó duplex, lovaslabda, füles labda. Néhány év múlva már a másik véglet problémái jelentkeztek. Rátz László igazgató 1913-ban erről így számol be: „... külső hatások, különösen pedig, az egyébként kívánatos és szükséges sportok túlzásba hajtása gyakran lerontják az iskolai munka sikerét, s tanítványaink lelki élete általában nem úgy fejlődik, mint ahogy azt szeretnők. De e bajokon az iskola egymagában nem segíthet, csakis a szülői ház gondos közreműködése javíthatna a mostani helyzeten." A minisztérium is érzékelte ezt a jelenséget, és rendeletileg megtiltotta a középiskolás diákok iskolán kívüli sportegyesületben való szereplését és versenyzését, egyúttal arra szólította fel az iskolákat, hogy saját sportegyesületet szervezzenek. így 1912-ben az V. osztály kezdeményezésével, Loisch János tanár védnökségével létrejött a Diák Sportegylet (később Diák Sportkör). A következő tanévben az alábbi szakosztályok működtek: torna-, füleslabda-, futball-, atlétika-, jéghoki-, turisztika-, pingpong-, vívószakosztály. A tréningek színhelye a margitszigeti MAC-pálya volt.