Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Ugyancsak az ifjúság kiegyensúlyozott testi nevelését, de a szellemi fejlődést is szolgálta a kirándulások rendszeresítése. Az első nagyobb szabású tanulmányi kirándulás 1891-ben az Adriához vezetett. Rátz László és Tóth Kálmán, az akkor frissen megválasztott két fiatal tanár szervezésében Fiume, Pola, Trieszt, Miramare és adelsbergi barlang útvonalon ment a csoport. Ezt a kirándulást két év múlva megismételték, majd ugyanaz év pünkösdjén az Al-Dunához mentek. A nagy fiumei út mellett kezdtek rendszeressé válni az Aquincumba, a Normafához, a Hárs-hegyre, a Zugligetbe, Nagymarosra vezetett kisebb, részben turisztikai, részben tanulmányi célú kirándulások. A húsvéti nagy al-dunai kirándulás költségei kisebbek voltak a tervezettnél, így elhatározták, hogy a maradék öszszegből a következő kiránduláson az arra rászorulókat anyagilag segítik, hogy ne csak a módos tanulók mehessenek nagyobb utakra. Ez a továbbiakban rendszerré lett, így ez a kirándulási alap fokozatosan növekedett. Kiemelkedőbb utak voltak: az 1899/1900-as tanévben Turnu-Severinbe kirándultak, ahol a román vendéglátók nagyon szívélyesen fogadták őket, 1913 pünkösdjén Fiume mellett Velencébe is ellátogattak, 1902-ben a Felvidék keleti felét, Kassa—Rozsnyó térséget járták be. A turisztika igazi fellendülése azonban a cserkészet megindulásával kezdődött meg. 1913-ban a Diák Sportkörön belül Loisch János kezdeményezésére szerveződött meg a cserkészcsapat. Csapattiszt Tóthfalussy Gyula másodéves joghallgató; az őrsvezetők tanfolyamokat hallgattak és vizsgát tettek. Öt őrs alakult. Már az első évben 12 őrsi kirándulást tettek: a Velencei-tóhoz, a Gugger-hegyre, a János-hegyre, a Farkasvölgybe, a Sváb-hegyre és Visegrádra. A nyá-