Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Az énekkar igen intenzív munkát végzett. Tagjainak száma 150 és 200 között mozgott, míg a zenekar 25-30 tagú volt. Jelentős volt a könyv- és kottatár, és sok saját hangszerrel is rendelkeztek. A Dal- és Zeneegyesület közgyűlésein a hangszeren játszó tanulók felléptek, a többi megbírálta teljesítményüket, és ha méltónak találták, úgy előadhatták a darabot az évi egy vagy két hangversényen, amely az egyesületnek mindig a legfontosabb produkciója volt. Az ének- és zenekar mellett szólisták jelentős csoportja is fellépett. Az egyesület szertárában szakkönyvek, kották, kottaállványok és hangszerek voltak. Az 1903-ban elhunyt Siebreich Károly végrendeletében egy Bösendorfer-zongorát, öt hegedűt, egy trombitát, egy cimbalmot és egy fuvolát hagyott a zenekarra. Oppel Imre tanár 1915-ben katonai bevonulása után öt hegedűjét ajándékozta az egyesületnek. A testi nevelés a Sütő utcai épületben, megoldatlan volt. Állandó a panasz a tanárok részéről, hogy rengeteg diák kér felmentést azon egyszerű okból, hogy a távoli helyen tartott órák igen sok idejüket elveszik. A tornapótló játéktanfolyam szervezése 1899-ben nem jelentett megoldást, annak ellenére, hogy Mikola Sándor az ifjúság egészsége érdekében még arra is hajlandó volt, hogy játéktanfolyam-vezető kiképzésre jelentkezzen. Az új fasori iskola megoldotta a kérdést a tornateremmel és a tágas udvarral. így a felmentettek száma lényegesen alacsonyabb lett, mert az iskolaorvos csak egészségileg indokolt esetben adta meg a felmentést. A rendszeres tornaórák mellett (amelyek a délelőtti •