Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

megemlékezett. Rövid ünnepélyek keretében alkalmanként 6-8 perces ünnepi beszéd, két-három vers és egy-két zeneszám került sorra, ami hatásos is volt, és a tanulókat öntevékenységre szoktatta. Nagy sikere volt például 1912-ben Böhm Dezső előadásának Wagner Richárd életéről és műveiről, mert az előadáson vetített képeket is mutattak, és a tanulók zongorán, csellón és hegedűn szemléltették a zenei anyagot. Az öntevékenységre jellemző, hogy 1915 májusában az ifjúság kétszer is előadta az Oedipus királyt, amit nagy gonddal tanultak be. Felkérték Beregi Oszkárt, a Nemzeti Színház művészét a rendezésre, aki önfeláldozóan segített Loisch János tanárnak, sőt a színház saját díszleteit is kölcsönadta az előadásokra. A bevételt a háborúban megvakult katonák segélyezésére ajánlotta fel a tanulóifjúság. Az öntevékenység legfontosabb fórumai az ifjúsági egyesületek voltak. Megújított alapszabályai 1899. szeptember l-jétől léptek életbe. Hogyan működtek általában ezek az egyesületek? Minden egyesületnek volt egy kinevezett tanár elnöke, és voltak választott diák tisztségviselői: elnök, titkár, másodtitkár, jegyző, pénztáros, könyvtáros, ellenőr. Az elnökválasztás általában nagy esemény volt az egyesület életében, mert legtöbbször több jelölt közül, nagy választási harc után került ki a győztes. A programot a választott tisztikar állította össze, és a tanár elnök tanácsokat adott, esetleg segített a felmerült szakmai kérdésekben. Az egyesületek választmánya időnként gyűlést tartott, ahol a további teendőket megbeszélték, a tisztségviselőket mind a szellemiekkel, mind az anyagiakkal elszámoltatták.