Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

A kezdeményező általában az ifjúság volt, de természetesen a jó tanár elnök ezekből a kezdeményezésekből egyéni személyes varázsa révén néha egészen kiemelkedő eredményeket tudott kihozni, így válhattak az iskola ifjúsági egyesületei a szellemi és testi fejlődés kiemelkedő segítőivé, a társadalmi együttműködés, a felelősségvállalás kialakító műhelyeivé, a demokrácia valódi iskoláivá. Iskolánk egyik legfontosabb egyesülete az Arany János Kör volt. Előzménye 1839-re megy vissza, mert akkor alakult az iskolában — Kis János soproni modelljét követve — a Magyar Oskola, későbbi nevén Magyar Nyelvtársalom. Ennek célja a magyar nyelv tanulása, a versek előadása és egymás bírálatának gyakorlása volt. Az alsó fokozatot a „nyelvtangyakorlók" alkották, akiknek meg kellett magyarul tanulniok, és ha ebbeli tudásukat bebizonyították, akkor lehettek „munkatársak". Taubner Károly volt az első tanár elnök (utóda Vajda Péter és Tavasi Lajos), és Turcsányi J. József volt a diákvezető, az első szervező. A kör tagjai között szerepel Falk Miksa, Ballagi Móric és Márton Ferenc, későbbi írói nevén Abonyi Lajos. 1846-tól 1862-ig valószínűleg nem működött a kör, mert nincs ennek nyoma. Az 1862/63-as tanévtől ismét van Magyar Önképzőkör, mely azért működik, hogy az ifjak „a magyar nyelvben előadási jártasságot szerezhessenek s a magyar irodalom termékeivel megbarátkozzanak". A kör tanár elnökei: vezekényi Horváth Zsigmond, Torkos László, Lehr Albert, Góbi Imre. Az üléseken most is szavalnak, előadásokat tartanak, és a teljesítményeket megbírálják. Évenként ünnepélyes keretek között „örömünnepet" rendeznek. Az 1882/83-as tanévben veszik fel az Arany János