Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Berlinben jelentek meg. Rajongott a művészetekért, és ezt tanítványaiba is szuggesztív erővel tudta átplántálni. A diákokkal való bánásmódját pedagógiai munkában is lefektette, amelynek ajánlása igen jellemző tanári magatartására: „E könyvet szeretettel ajánlom kicsi diákjaimnak, tudtukon kívüli munkatársaimnak." Góbi Imre (1884-1909; igazgató: 1896-1909) nemcsak iskolaépítő igazgató, az iskola és egyház autonómiájáért bátran kiálló tanár, hanem tankönyvszerző is volt. írt irálytant (stilisztikát), szerkesztéstant, poétikát és a magyar nemzeti irodalom történetét. Később mint az egyetemes levéltár vezetője példamutatóan állította össze a levéltár katalógusát, amelynek első kötete 1912-ben nyomtatásban is megjelent. Tóth Kálmán (1890-1928) egy időben került az iskolába Rátz Lászlóval és Hittrich Ödönnel. Tudományos cikkeket írt magyar irodalomból, a latin—görög emlékekről, és feldolgozta az iskolai vizsgák pedagógiai történetét. Hittrich Ödön (1893-1928; igazgató: 1914-1928) a triász harmadik tagja. A latin szövegek olvastatását nem csupán nyelvi feladatnak szánta, lélektani, néprajzi, földrajzi, művészeti szempontból is feldolgozta, jellemformálásra is felhasználta az anyagot. Számos tankönyvet írt: latin nyelvtant és olvasókönyveket, latin szókönyvet, Sallustius- és Caesar-magyarázatokat, római régiségtant, görög régiségtant. Egyike volt azon tanároknak, akik a múzeumokat is felhasználták az anyag megértetésére. Kiiment Jenő (1903-1933) Hittrich Ödön tankönyveinek részben társszerzője volt, aki mint határozott, önálló egyéniség, bátran változtatott a tanterven is. Az egyik VIII. osztályban Platón helyett az Antigonét