Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)
Folyamatos fejlődés (1873-1924)
olvasta a diákokkal, és ezzel párhuzamosan Mendelssohn zenéjét is megszólaltatták. Kovács János (1899—1936) lelkész és latin—magyar szakos tanár volt. Kortársa így jellemzi módszerét: „Az első, amit megtanult, hogy a túlságos részletezést, amit az anyag módszeres feldolgozása terén a gyakorló gimnáziumban látott, nem lehet folytatni, hanem hozzá kell fogni, és saját egyéniségéhez szabva magának kell megállapítania mind a feldolgozandó anyagot, mind a módszert... Eleinte mégis beleesett abba a hibába, hogy tanítványai dicsekedtek, mennyi adatot tudnak nála, csak a későbbi tapasztalás és kifejlődő bölcs mértéktartás vezette oda, hogy megelégedjék a fődolgokkal, s annak örüljön a legjobban, ha tanítványai a tankönyvtől függetlenül, önálló és szép előadásban számolnak be munkájukról." Császár Elemér, bár az iskola növendéke volt, csak egy évig tanított itt, 1895/96-ban, mert utána a pozsonyi, majd a budapesti egyetemnek lett irodalomprofesszora. Tolnai Vilmos 1897-től 10 évig tanított magyart és németet. Tankönyvet is írt ezalatt: stilisztikát, de idejének javát a magyar szólások történeti magyarázatának kutatása foglalta le. Rengeteg cikke jelent meg ilyen tárgyban. Az iskola kiküldte a párizsi világkiállításra az oktatási részek tanulmányozására. Jelentős magyarító szótára, majd az Akadémia nagyszótárának gyűjtőmunkálatait vezette. Böhm Dezső, a filozófus fia 1909-től 11 évig tanított magyart, németet és latint. Tanításában a filozófia, a zene és az irodalom komplex tárgyalása volt az új vonás. Később a leányiskola igazgatója lett és több tankönyvet írt. Kari János (1874—1882) fiatalon meghalt tehetséges tanár volt. A természettudományos szakoktatás