Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

az így fogadta: „Ön az, aki jobban ismer engem, mint én magamat." Frölich Róbert (1873-1893; igazgató: 1877-1883) Baselben fejezte be teológiai tanulmányait, majd latin—német—görög szakos tanár lett. Kétszer is megválasztották igazgatónak, ugyanakkor intenzív tudományos munkát végzett. Pannónia és Dácia római régiségeiről számos cikket írt, és munkatársa volt a Corpus Inscriptionum Latinarumnak (CIL) is. A tanulók sokat forgatták az Elischer Józseffel közösen szerkesztett szótárt Homérosz két eposzához. Az Akadémia tagjává választotta. Peez Vilmos 1877-től 14 évig működött az iskolában mint latin—görög tanár. A magyar történelem görög forrásait tanulmányozta, és ő szerkesztette az Ókori Lexikont. 1890-től egyetemi tanárként működött, az Akadémia tagja volt. Petz Gedeon 1888-tól 8 évig tanított magyart és németet, utána egyetemi tanár, majd az Akadémia tagja is lett. 1891-től Lehr Alberttel együtt kidolgozta a nyelvtanítás egységes terminológiáját az iskolai nyelvoktatás megreformálása céljából. Végrendeletében 1943-ban 40000 pengőt hagyott az iskolára. Loisch János magyar—német—filozófia szakos tanár 1903-tól kezdve 35 évig tanított az iskolában. Igen fogékony volt a pedagógiai megújulás iránt a maga területén. A magyar irodalom tanításában a fő súlyt a nagy írók, illetve ezek legkiválóbb alkotásainak minél alaposabb feldolgozására helyezte. A német tankönyv anyagát nagyobb olvasmányokkal egészítette ki. Ezek egy részét a hivatalos tanterv is bevezette. Ő szervezte meg az iskolában a cserkészetet is. Hazay Olivér (1907—1917) az iskola saját neveltje, filozófiai érdeklődésű és az újítások iránt fogékony, tehetséges tanár volt. Filozófiai cikkei külföldön,