Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

Greguss Gyula természettan- és természettani földrajzkönyvet írt. Ő a spanyol és portugál nyelvben is járatos volt. Vezekényi Horváth Zsigmond görög nyelvtant, latin prozódia- és metrikakönyvet írt, Platón-szemelvényeket magyarázott, latin költői olvasókönyvet adott ki, Xenophón műveiből chresthomathiát állított össze. Nyelvtudása is kiemelkedő volt, mert a latin és görög mellett újgörög, olasz, francia, német, szlovák és orosz nyelven magas szinten beszélt és írt. Szénássy Sándor a Magyar Tudományos Akadémia tagja, latin nyelvtan, latin gyakorlókönyv, Livius- és Aeneis-magyarázatok szerzője volt. Torkos László költészettant, magyar verstant, magyar nyelvtant, olvasókönyveket, művelődéstörténetet írt, és mint költő és szépíró is kitűnt. Egyébként ő volt az iskola leghosszabb életű tanára, 100 éves korában halt meg. Mauritz Rezső univerzális műveltségű ember volt; német, magyar, latin, számtan, fizika és földrajz tárgyakat tanított, német nyelvtankönyvet, matematikai és természettani tankönyveket írt. Heinrich Gusztáv német nyelvtant, német olvasókönyvet, földrajzkönyvet és magyarázatokat írt Caesar és Cicero szemelvényeihez. 1873-ban átment a „Minta gimnáziumba". Weber Rudolf magyarázatokat írt Goethe Hermann und Dorothea című művéhez, egyébként szűkebb hazája, a Szepesség nagy kutatója volt, és kiadta a Tátra első föltárójának, Buchholz Györgynek a tudományosan kommentált iratait. Scholtz Ágoston folyamatosan írt tudományos cikkeket a Műegyetemi Lapokba és a Grunert-féle Archiv für Mathematik-ba. 1884-ben Petzval Ottó helyére került az egyetem matematikai tanszékén.