Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

Elischer József átdolgozta Szénássy Sándor tankönyveit, és Frölich Róberttel szótárt szerkesztett Homérosz két eposzához. Ilyen kiterjedt tudományos és pedagógiai munka nem képzelhető el a tanárok anyagi helyzetének megjavulása nélkül. Az iskola anyagi helyzete a korszakban lényegesen megváltozott. A hívek teherbíró képessége megnőtt (bár ez a közadakozásoknál nem mindig nyilvánult meg), az alapítványok száma emelkedett. Különösen jelentős volt Glosius Dániel és özvegye. Artner Sarolta alapítványa. Óriási vagyont hagyományoztak az iskolára. Ez az alapítvány azokat a papokat és tanítókat illette, akik nehéz helyzetben vannak, illetve jelentős szerepet játszanak a magyar nemzeti nyelv elterjedésében. Artner Sarolta 1853-ban, 73 éves korában halt meg, és a vagyon ekkor szállt az egyházra, de a hivatalos eljárások elhúzódása miatt az iskola ezekhez a jövedelmekhez csak a hatvanas évek elején juthatott hozzá. így 1863-ban sor kerülhetett a fizetések rendezésére. Az eddigi tandíjrészesedést is beszámították, így a rendes tanárok évi fizetése 1200 forintra emelkedett. (Az állami iskolában ugyanekkor 600—800 forint között mozgott a tanári fizetés!) 1869-ben lakbérátalányt kaptak a tanárok, 1872-ben 120 forint drágasági pótlékot. A kettőt összevonták, így ezek összege 1873-tól 250 forint volt. A szakoktatási rendszer következményeként a tanárok nem az egész tanítási idő alatt voltak együtt a diákokkal, így szükségessé vált, hogy a szünetekben egy tanári szobában tartózkodhassanak. Ezért rendelték el 1860-ban, hogy a könyvtárhelyiséget arra a célra is kell használni, „hogy a szoba télnek idején órák közben az egyes tanároknak meghűlés ellen menedéket nyújtana, melyben az itt-ott elszórt tan-