Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

1614 (szintén Budával együtt), 1851-ben pedig már csak Pesten 6255 evangélikus él, legtöbbjük a Belvárosban, azután a Terézvárosban és a Lipótvárosban. Ezzel párhuzamba állítható a tanulói létszám alakulása is. Az 1. táblázat egyúttal a vallások szerinti megoszlásukat is mutatja. 1. táblázat Tanév Összes Evangélikus Református Katolikus Izraelita Ortodox 1825/26 90 74 9 _ 3 4 • 1830/31 169 117 24 — 14 14 1835/36 150 109 9 — 20 12 1840/41 269 160 31 — 63 15 1845/46 377 188 46 — 129 14 1850/51 444 224 45 59 98 18 1855/56 154 92 52 — 32 6 Egyértelmű az iskolai diáklétszám általános felfutása, majd hanyatlása 1850 után. Ez a szervezeti és anyagi kérdések alapján teljesen érthető. Az evangélikusok létszámának alakulása is ezzel a fejlődéssel arányos. Viszonylag kevés a reformátusok száma, de ez érthető részben abból, hogy a városban ekkor kevés református élt (1851-ben 3900 volt a számuk), emellett ők szétszórtabban éltek, és a társadalmi összetételük is más volt. A katolikusok távolmaradása szintén érthető, hiszen nekik már két híres gimnáziumuk volt: az 1688 óta működő jezsuita, majd az úgynevezett királyi katolikus gimnázium és az 1717-ben nyílt, egészen közel levő piarista gimnázium. Feltűnő az izraeliták nagy jelenléte. Pest-Budán ekkor a zsidóság száma rohamosan nőtt. 1851-ben 20779 a számuk, tehát három és félszer nagyobb,