Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

Nem az anyagi helyzetet, hanem a közérzetet rontották az egyházon belüli ellentétek, amelyekbe a tanárok is belekeveredtek, hiszen az egyházi és világi vezetőség szoros kapcsolatot tartott az iskolával. Nagy viták alakultak ki Kollár Jánossal, aki a szlovák — akkori nevükön tót — egyháztagok érdekeit meglehetősen keményen képviselte, annak ellenére, hogy nem voltak túl nagy számban. Tízévi fita után, 1834-ben jött létre egy megállapodás, amely szerint a Pesti Evangélikus Egyház egyigazgatású, de három külön lelkészi hivatallal működő gyülekezet lesz. Ezzel a szlovákok lényegében különváltak. 1825-től kezdve a magyar nemesség is elégedetlenkedett, mert bár az egyház fenntartásához és az intézmények kiépítéséhez a legnagyobb anyagi erővel járultak hozzá, a magyar istentiszteletek száma évi háromra csökkent. A vita eredménye, hogy 1833-ra a magyar istentiszteletek száma 12-re emelkedett. A végleges megoldást az jelentette, hogy 1836-ban önálló magyar egyház alakult, és a következő évben Székács Józsefet beiktatták magyar lelkésznek. Ettől kezdve a magyar és német gyülekezet között teljes volt az összhang. Mindkét gyülekezetnek saját presbitériuma volt, de közös volt a képviselőtestület, az iskolabizottság és a gazdasági bizottság is. Egyébként ebben az időben indul meg a német ajkú polgárság egyre gyorsuló elmagyarosodása, amit bizonyít az a tény, hogy 1871-től a közös képviselőtestület tanácskozási és jegyzőkönyvezési nyelve a magyar lett. 1844-ben a budai evangélikusok önálló gyülekezetté alakultak, és különválva saját lelkészt választottak. A szlovák kérdés 1850 után ismét kiéleződött, de ötévi vita után végleg rendeződött: megkapták az egyház Kerepesi úti (ma Rákóczi út) telkét és 12000 forintot. Itt épült fel 1859 és 1864 között a szlovák gyülekezet temploma. A diákok létszámának alakulása szoros összefüggésben volt az evangélikus egyház erősödésével, a város fejlődésével, polgárosodásával és a zsidóemancipáció gondolatának, illetve gyakorlatának térhódításával is. Az evangélikusok száma 1787-ben 216 (ebben még a budaiak is benne vannak), 1837-ben