Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

szöveget, hanem a szabályokat is memorizálni kellett. A tanulók a latin szövegeket otthon németre és magyarra fordították, majd az iskolában az órán felolvasták és kijavították, végül ismét memorizálás következett. AIV. osztályban kezdődött a görög nyelv tanulása. Először a nyelvtannal foglalkoztak, azután került sor a fordításra. Az ismereteket sok írásbeli feladattal és szóban gyakorolták. A vallásoktatásban is a legtöbb esetben a diktálás dominált. A tollba mondott szöveget elmagyarázták, és a következő órán számon kérték. Tekintettel arra, hogy a gyülekezet német ajkú, a vallásoktatás is német nyelvű volt. A tanulók megismerték az ószövetségi és újszövetségi történeteket, Jézus életét és tanításait, a katekizmust, a hitvallást, a vallások keletkezésének valószínű történetét, a vallás fogalmát, a zsidó vallást és annak kritikáját. A történelmet az ókori földrajzzal összekapcsolva tanították. A tanár latinul magyarázott, a diák jegyzetet készített, és ebből otthon fogalmazványt írt, egyesek térképet is rajzoltak. Az otthoni munkáról a következő órán beszámoltak. A felolvasó tanulót a többi megbírálta mind tartalmi, mind stiláris szempontból. Ezt követte a végső tanári megfogalmazás és az így kialakított szöveg megtanulása. Azt viszont megkövetelte a tanár, hogy ezt ne szóról szóra tanulják meg, hanem a tanár szakkifejezéseinek felhasználásával saját szavaikkal, értelemszerűen adják elő. Az ókori történelmet latinul, az egyetemes történetet latinul és németül tárgyalták, a magyart pedig magyarul. Matematikából német nyelven tanulták az I. és II. osztályban az alapműveleteket, a III. osztályban az általános és a tizedes törtet és az azzal való műveleteket, IV. osztályban pedig a hatványozást és a gyökvo-