Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Szabó András: Egy elfelejtett Luther-követő főúr a 16. századból: Alaghy János
érte Perényinél Bebek Györgyné Patócsy Zsófia és Mágocsy Gáspárné Massai Eulália,54 a Tiszántúlra kellett menekülnie. Vele együtt távozott a sárospataki lelkész, Kopácsi István, s a rektor, Szikszai Fabricius Balázs.55 1564 decemberében már Sztárai Mihályt találjuk Patakon, akinek segítségével Perényi egy lutheránus esperességet próbált kialakítani és fenntartani a vidéken.56 Alaghy János 1563-ban még semmiféle lépést nem tett ez ügyben.Tály- lyán Károlyi Gáspár öccse, Miklós, Abaűjszántón Szamosfalvi András volt az iskolamester, ekkor készült mindkettő Wittenbergbe — köztük és patrónusuk, valamint Károlyi Gáspár között látszólag ekkor még semmi ellentét nincs.57 1564-ben azonban, párhuzamosan a tőketerebesi hitvitával, egy másik, szűkebb körű, de nem kevésbé jelentős összejövetel is történt. Az időközben egri főkapitánnyá kinevezett Mágocsy Gáspár 1564. augusztus 15-ére (egy nappal a tőketerebesi vita után!) Eger várába hívta Alaghyt s néhány ismeretlen társát, valamint pártfo- goltját, Melius Pétert, s vitázni kezdtek az úrvacsora kérdéséről. A disputa Melius és Alaghy között folyt, helvét részről más lelkész nem is volt jelen a debrecenin kívül, az akkori egri prédikátor, Castrensis Lőrinc éppen Tőketerebesen volt Thúri Farkas Pál oldalán.58 A nagybirtokos és a prédikátor szócsatája végül is eldöntetlen maradt, végső érvként Alaghy elővette Mathias Hehler nyomtatott hitvallását,59 kijelentvén, hogy azt egyetlen szakramentárius sem tudja megcáfolni. Ez utóbbi kijelentése indította Meliust egy cáfolat írására, melynek előszavából a fenti eseményeket is ismerjük.60 Az egri vita után Alaghy távozásra kényszerítette egykori kedves abaújszántói prédikátorát, a vele egyet nem értő Csanádi Imrét, aki később antitrinitárius lett és Erdélybe menekült.61 Helyére Károlyi Andrást hívta meg, tállyai prédikátora pedig Ilosvai Benedek lett. Ilosvai Tőketerebesen Thúri Farkas Pál ellenfelei között volt, s 1565. február 20-án szentelte fel erre az állásra Radaschin Mihály Eperjesen. Mivel az úrvacsora formája körül is nagy volt a bizonytalanság, május elsején Ilosvai Benedeket és Károlyi Andrást Kassára, Eperjesre és Bártfára küldte, azzal a kérdéssel, hogy megengedhető-e a kovászos kenyér használata vagy nem.62 Eközben azonban Alaghy és Perényi Gábor papjai mindinkább magukra maradtak. A vidék önálló egyházszervezeti egységei, az esperességek sorra a helvét irányhoz álltak, s 1566. január 22-én összeült az a gönci zsinat, amely a későbbi református egyház itteni megalakulásában döntő jelentőségű volt.63 Ez év február 13-án Paul Eber még felszentelte Wittenbergben Szántai Festő Lukácsot 217
