Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Botta István: Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére
A hagyományos és lutheri szemlélet e kettőssége a 16. századi magyar irodalomban is tükröződik, s az álláspontok aszerint oszlanak meg, hogy a társadalomról, a világi felsőségről és feladatáról, az egyház egységéről és a keresztyén társadalom kizárólagos jogosultsága kérdéséről miként vélekedtek. Sem tudományos történetírói vagy rendszeres teológiai művekre nem hivatkozhatunk, csak énekekre, levelezésekre, prédikációkra, propaganda- és vitairatokra, krónikákra, amelyek tükrözték és befolyásolták a közvéleményt. Többségük — főként a magyarországi reformáció lutheri irányának legjelentősebb személyei — Luther nézetét fogadta el. A Wittenberget még 1531-ben megjárt FARKAS ANDRÁS, a törökkel szükségképpen szövetséget kötött Szapolyai János híve, A zsidó és magyar nemzetről 1538-ban Krakkóban kiadott Kisded krónikács- kájá-ban írja, hogy „bűnönk szerént és gonoszságunk miatt” pogány törökök, németek és pártoskódok „száliának Istentől mireánk". A törököt azonban nem nevezi Antikrisztusnak, sőt megértéssel állapítja meg: János „királ meglátá, hogy ő nem bírhatja, / Pogán töröknek temérdek sokaságát; / Bölcsen cselekedék: frigyet vélök vete, / Hogy csak épölhetne ah megnyomorodott ország.” — SZKHÁROS1 HORVÁTH ANDRÁS 1542-ben, tállyai papsága idején, Az Antikrisztus országa ellen írt énekében csupán a római egyházi szokások és szertartások ellen hadakozik. — BATIZ1 ANDRÁS 1542-ben, tanult Wittenbergben. Tokaji lelkészkedése idején, 1544-ben, a Meglőtt és megleendő dolgoknak, teremtésiül fogva mind az ítéletig való históriájá-ban a két Antikrisztus szemléletet vallja. Az „utolsó időknek csudái"-ról írja: „Szükséges pogán töröknek idejeket tudnunk, / És az Ántikrisztust illik meg- esmernünk”. Majd később: „Hogy ez legutolsó időben támadna / Két hatalmas ország a Krisztus Jézusra, / Az török fegyvere, Mahumet országa, / Az hamis tudomány, pápa csalárdsága. / Egyik neveztetik fene bestiának, / Másik neveztetik hamis prófétának, / Mindkettő egyszersmind az Antikrisztusnak, / Mert ők a Krisztusnak ellene támadnak.”19 Az 1530—1531-ben Krakkóban és Wittenbergben tanulmányokat folytató OZORAI IMRE is Luther tanítását vallotta. Róla bővebben kell szólnunk, mert hiányosan fennmaradt műve félreértéseket szült, de újonnan felfedezett ép példány alapján felfogása tisztázható. Révész Imre a töredékes, antedatált, megtévesztésre okot adó példány alapján írta, hogy a szerző „a pápás keresztyéneket... egy kategóriába sorozza a törökkel”. E nézetet fogadta el az irodalom- és egyháztörténetírás. Varjas 57
