Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Botta István: Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére

Béla betűtípusvizsgálattal tagadta az 1535. évi kiadás lehetőségét. Holl Béla a Prágai Nemzeti Könyvtárban megtalálta Ozorai műve 1550. évi második kiadásának teljes példányát. Alapos kritikai vizsgálattal megállapította, hogy a Frangepán-címer két oldalán feltüntetett 1535-ös évszám 19. századi hamisítás. A mű első ízben 1546-ban jelent meg. Ozorai tanításának félreértését az okozta, hogy az A3a—A5b töredék ívet is az ő írásának tartották. Az ép példányból azonban kiderül, hogy ez a művet új kiadásban megjelentető Szenterzsébeti Márton kolozsvári prédikátor elöljáró beszédének részlete. Ebben a „néhai” reformátornak, „Christus szerelmes Barattia”-nak munkáját ajánlja „a kegyes olvasónak”. Ő sorolja fel azokat, akik Isten és Krisztus népének tartják magukat, mégsem azok: 1. a törökök, 2. akik az úrvacsorát megvonják a hívektől, 3. akik bűneik sokasága miatt úgy vélik, hogy Isten nem szeretheti őket, 4. akik azt gondolják, hogy Isten ingyen üdvözíti őket, „de csak azokat, akiket választott”. Ez a predesztinációval való polémia. Ozorai kényszerű óvatosságból nem említi ugyan a pápát, de könyve címének megfelelően az Antikrisztus és országa, akit „törjön meg az Isten”, vitathatatlanul a pápára és követőire vonatkozik, akik tanításaikban és szertartásaikban, főként a miseáldozatban Krisztus ellenségeinek bizonyulnak.20

DÉZS1 ANDRÁS debreceni rektor 1549-ben A világ kezdetűid lölt dolgok-ról szóló énekében a „gonosz Antikrisztusról” ír, de nem nevezi meg egyértelműen. Csupán azt említi, hogy az ördög támaszt olyanokat, akik „a szent atyák ellen tusakodnak”, kergetik az igaz keresztyéneket, kezükbe kerítik a jámbor híveket, hogy „megtagadtassák az szent igéket”.2!

ESZÉKI SZIGETI IMRE 1544. évi wittenbergi tanulmányai után, több helyen végzett szolgálatot követően, 1548-ban tolnai lelkész lett, s papi tiszte mellett magasabb képzettséget nyújtó iskolát alapított. 1549. augusztus 3-án Tolnáról küldött levelében tájékoztatta Flacius Mátyást „az egyháznak török alatti állapotáról”, s azt írja: „Némelyek a Krisztushoz ragaszkodnak, némelyek meg a pápához... de az Úr a török urak és kormányzók által csodálatos módon megoltalmazott minket. Mert kormányzóik mindnyájan és különösen jogtudósaik, akiket ők kádiknak neveznek, irányunkban minden másoknál inkább jó- indulatúak.”22 Az interim ellen hevesen küzdő Flacius egyházpolitikai érdekből közzétette ugyan Eszéki levelét, azt bizonyítandó, hogy még a török is több jóindulatot tanúsít, mint a reformációt üldöző német ha58