Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
a papsággal egyenjogúvá váltak.6 Ez a szemlélet megfelelt a terjedő merkantilizmus igényének is, ugyanakkor a városi polgár hivatás-étosz eszméletében élő antiklerikális szemléletére is támaszkodhatott. Természetesen a reformáció kulturális befolyása előre nem látott, akaratlan következménye a reformátorok tevékenységének, akiknek egyedüli vezérlő csillaga a lelki üdvösség elérése volt.7 E szemléletváltozás a 15—16. századi németalföldi festészetben tisztán kirajzolódik. Az első polgári témájú életkép, Jan van Eyck (1390 k.— 1441) Az Arnolfini házaspár-a még élőkép 1434-ben, tele a késő középkor transzcendens világának jelképével; a tükör, a narancs, a gránátalma, talán a papucsok is, a keresztény mitológiából kölcsönzött allegóriák. „Jan van Eyck tükrében” — Eluizinga ezt a címet szánta művének, amelyben egy egész korszakot kívánt bemutatni, mintegy tükröt tartva a 15. századi élet és művészet elé.8 A reformáció előestéjén elhunyt Hieronymus Bosch (1450 k.—1516) festészete még allegóriák sorozata. A reformáció szelleme az első valódi életkép realizmusán érzékelhető, Quentin Metsys (1466—1533) A pénzváltó és nejé-n elsőként ábrázolta a gazdag németalföldi pénztőkés típusát. Az „eycki tükör”, amely korábban Mária tisztaságának szimbóluma, illetve Prudentia kezében a tisztánlátás jelképe volt, már csak optikai trükk, benne megjelenik minden, ami szemben van, és ezért nem kerülhetett a képre. A realizmus diadalát a 16. század közepe után a paraszti életkép, Pieter Aertsen (1508?— 1575), majd a paraszt Brueghel (1525 k.—1569) képei jelentették.9 A kálvinista hivatás-aszkézis kihangsúlyozása, a munka sikere mint a kegyelmi állapot egyedüli eszköze, a vállalkozó pénzszerzést is hivatásként értelmezte.10 A kálvinizmus művészetellenessége még Németalföldön is „képromboló” hadjárathoz vezetett 1566—1567-ben, mégis a puritánná vált protestáns egyház ezzel visszaadta a művészetnek a reneszánsz korában egyszer már elnyert szabadságát.11 Az enyhüléshez természetesen jelentősen hozzájárult a 14—15. századi „devotio moderna” vallási mozgalom, illetve az 1610-es úgynevezett remonstráns kálvinista mozgalom. A művész önállósult, a műalkotás piaci értékesítése — képsorsolások, árverések, vásárok útján — azonos értékű foglalkozási ággá vált. A festő már nemcsak megrendelésre dolgozott, hanem kis- és nagypolgári közönségének, pl. az antwerpeni piacon árulta képeit. A művészi pálya — egyéb kereseti lehetőségként — más polgári foglalkozásokkal kapcsolódott össze. így pl. Jacob van Ruisdel sebész, majd orvos, David Teniers sebész vagy Jan Steen vendéglős volt.12 Mindez a realista 300
