Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
témák, illetve ábrázolások útját egyengette, vagyis a festészet elpolgária- sodását. Ezt Németalföld kettéválása, a független protestáns északi Egyesült Tartományok és a spanyol uralom alá került dél művészete hosszú ideig egységesen tükrözte. A flamand és a holland festészet elkülönülése Rembrandttal következett be, aki huszonhat éves korában megfestett Tulp doktor anatómiai leckéjé-xe\ (1632) új útját nyitotta meg az 1630-as évek holland realizmusának.13 A legkorábbi orvosi életképtípus egy sebészeti téma: a kooperáció, azaz a bolondok kövének eltávolítása. Tartalmi és formai változásai jól érzékeltetik a középkori misztika alól felszabaduló művészetnek a hétköznapi realizmus felé vezető' útját. A modell életrehívója, Bosch, aki Kooperáció-ját 1475—1480 között festette, ezzel több mint kétszáz évre témát nyújtva a németalföldi világi zsáner számára. A késő középkor bonyolult szimbolikájában fogant téma valódi tartalmán ma is vitatkozik a szakirodalom, értelmezésére a legszélsőségesebb elméletek születtek. Az allegóriát, amely a két eszme közötti kapcsolat szimbólumát látható formába öltöztette,14 sem a követők, sem az utókor nem tudta egységesen értelmezni. Esetleg a kuruzslás példája lehet, ahol a csalást és a butaságot az orvos, a szerzetes és a páciens személyesíti meg, az orvos fején a holland közmondásokból ismert tölcsér a csalás jelképe, a kő helyett kimetszett virág pedig a butaságot szimbolizálja.15 Vagy talán egy korabeli vígjátéknak, Jan van Doesborch 1528 -1530-ban írott Lubbert-történe- tének képi megjelenítése a megcsalt férjről, aki hisz a kőmetszőnek, és e műtét árán akar bolondságától megszabadulni.16 Erre utal Jan Sanders van Hemessen (1504 k.—1567 előtt) Sebész című képe 1541-ből, amely a kooperáció vásári praktizálását ábrázolja,17 a már kimetszett kövecskékkel és a műtéten szerencsésen átesett pácienssel, akinek balga áhítatánál csupán bolondsága a nagyobb. A Bosch-kép és egy utána készült bővített másolat (Rijksmúzeum), továbbá id. Pieter Brueghel (1525?— 1569) A mallegemi boszorkány című rézkarca alapján felmerült egy rituális kasztráció lehetősége is a jól, illetve helytelenül értelmezett aszkézis példázatára, melyet egy semita gnosztikus társaság gyakorolt, és amely a tökéletességhez vezető utat a kasztrálásban vélte felfedezni.18 A valódi életfegyelem és a világtól való csalóka menekülés dilemmájaa Hemessen- féle jelenettel kapcsolatban is felmerülhet: emellett szól a háttérben álló szép fiatal hitves szomorú ábrázata is. Maerten van Cleve (1527—1581) Kooperáció-ja a 16. század második felében rekatolizáló Flandriában készült: az egyházra utaló bíboros feje csupán a háttér ablakában 301
