Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton

nem jelentett problémát, mert az ilyen jellegű tanokat már korábban, az 1880-as évek folyamán elvetette.

A tolsztoji értelemben vett keresztyénség nem tartalmaz új vallási tételeket, legfontosabb követelményeit megtalálhatjuk az Újszövetségben. Konkrét példaként az általános szeretet parancsolatát szeretném felhozni. Tolsztoj szerint ez az igazi keresztyénség legfontosabb tétele. Mindennapra című műve utolsó változatában idézi ennek egyik megfogalmazását: „És mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent, mert az Isten szeretet.”32 (ÍJn 4,7—8) Ezzel párhuzamosan idézi Krisnát: „...Megtalálván a szeretetet megtudjátok, hogy a szeretet javai végtelenek, és hogy birtokolván e javakat, többé nincs mit kívánnotok.”33 Mint látjuk, itt nemcsak a legfontosabb erkölcsi elvet ismertük meg, hanem az istenfogalomnak azt a meghatározását is, amit Tolsztoj az „igazinak”, az igazán evangéliuminak tartott. És a szeretet mindenhatósága elvének igazi krisztusi, evangéliumi voltát épp az bizonyítja Tosztoj szerint, hogy a hinduizmusban is megtalálható. Ha most ezt összevetjük azzal, amit Luther Márton írt a keresztyéni kötelességről, akkor azt látjuk, hogy ebben a vonatkozásban Tolsztoj nagyon közel állt az Evangélium lutheri értelmezéséhez. Luther Márton Kis Kátű-jának a végén a következőket írta: „Általában mindenkinek: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Minden más parancsolat ebben az igében foglalható össze.”34

Tolsztoj másik központi gondolata szorosan kapcsolódik a szeretetről vallott nézeteihez. „Isten országa bennetek van.” Ez egyik művének a címe és egyben szó szerinti idézet az Újszövetségből.35 Ugyanez a helyzet Tolsztoj legtöbb lényeges etikai gondolatával: valamilyen formában az evangéliumokban megtalálhatók. Ezért Tolsztoj nem szerénységből és teljesen őszintén írhatta le 1897. december 2-án naplójában a következő sorokat. „Beszélgettem Dusánnal. Azt mondta, hogy ő akarata nélkül képviselőmmé vált Magyarországon, és ezért hogyan kell neki cselekednie?. .. Nem volt és nincs semmilyen tanításom, semmilyen tolsztojá- nizmus, az igazságnak van egy örök, az evangéliumokban világosan kifejezett tanítása... És miután az ember megértette ezt a tanítást, szabadon közvetlen kapcsolatba lép az Istennel, és többé senkitől sem kell semmit kérdeznie.”36 Azt hiszem, e sorokat — mutatis mutandis — Luther Márton is aláírta volna, hogy amikor Tolsztoj ezt leírta, ha nem is Luther Máron, de a reformáció nyomdokain haladt.

Nincs és nem is lehet okunk kételkedni abban, hogy Tolsztoj ezeket a gondolatokat teljesen őszintén, meggyőződésből írta le. És mégsem fo293