Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton
után tudatosan kereste a többi világvallásban az evangéliumi tanokhoz hasonló gondolatokat. A Mindennapra című művének késó'bbi változatait úgy építette fel, hogy a bibliai gondolatok mellett vagy után hasonló tartalmú tételeket idézett más vallások szent irataiból. Arra a megyőző- désre jutott, hogy „.. .a mai, valamint az összes régi nép hitében vannak változó tételek, de vannak olyanok is, amelyek örök érvényűek. Ezek az örök érvényű tételek alkotják az igazi vallást.”30 így szerinte a keresztyén- ségbó'l és minden más vallási rendszerből csak azok a tanok fogadhatók el igazinak, amelyek valamilyen formában a többi vallásban is megtalálhatók. És ezzel látszólag eltávolodott a keresztyénségtől, hogy az egyetemes és minden ember számára elfogadható vallást teremtse meg. De csak látszólag, mert a kiindulópont számára a keresztyénség, illetve az Újszövetség maradt. Az alapvető evangéliumi tételekhez kereste és találta meg más vallásokban a párhuzamos helyeket. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy nagy mértékben Tolsztoj egyéni megközelítési módjától, világnézetétől is függött, hogy mit tartott az evangéliumokból lényegesnek, fontosnak, és mit tartott nemcsak lényegtelennek, hanem az evangélium szellemétől idegen, későbbi betoldásnak. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az evangéliumokból indult ki, hogy a tolsztoji értelemben vett igazi evangéliumi tételek voltak a kritériumok. A más vallásokban megtalált és az evangéliumi tanokkal párhuzamos gondolatokat a keresztyénség részeként, elemeként fogta fel. „Az igazi keresztyénség nem valamilyen a többitől különálló kizárólagos tanítás, hanem azoknak az örök isteni igazságoknak a legteljesebb és korunk számára legvilágosabb kifejezése, amelyeket egyformán elfogad a világ összes nagy vallási tanítása.”31 Ezt Tolsztoj 1909 februárjában írta, és ezért végleges véleményének tekinthető. Ennek a tolsztoji álláspontnak két következménye volt. Egyrészt az így értelmezett keresztyénség számára egyetemes érvényűvé vált, a más vallásokban is megtalálható örök érvényű isteni igazságok legteljesebb, legvilágosabb és legkorszerűbb kifejezése, a vallási fejlődés csúcspontja lett. Másrészt azonban az így értelmezett keresztyénség szempontjából el kellett vetnie több olyan tételt, illetve dogmát, amelyet a történelem során kialakult keresztyén egyházak többsége nem volt hajldandó megtagadni, de amelyek a más vallásban nevelkedett emberek számára elfogadhatatlanok. így a keresztyén örök érvényű igazságok száma kevesebb lett, mint amit a történelmi keresztyén egyházak többsége vall. Ez azonban Tolsztoj számára 292
