Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton
Mint már írtam, Tolsztoj véleménye szerint a középkor folyamán a katolicizmus teljesen meghamisította az eredeti krisztusi tanokat, és ezért azokat meg kellett szabadítani a ferdítésektől. Ezt a munkát kezdte el a reformáció és ezen belül Luther Márton. Tosztoj véleménye szerint Luther Márton érdeme volt, hogy megtörte a pápa tekintélyét, megcáfolta a katolicizmus dogmáit. Másrészt azonban Tolsztoj sajátos logikája szerint Luther hibája volt, hogy számolt a múlt megszentelte hagyományokkal, hogy figyelembe vette kora emberének szokásait, és csak addig ment el, ameddig saját korának embere képes volt követni.27 Ezért a reformáció befejezetlen művét tovább kell folytatni. Ezután érthető, hogy Tolsztoj érdeklődése fokozatosan a reformáció kisebb hatású, de radikálisabb képviselői felé fordult, akiknél, mint például Chelcickynél, a keresztyénség etikai kérdései játszottak fontos szerepet. „.. .Chelcicky... nem vitatja az egyházi-pápai dogmákat, mint elődje, Húsz, és mint Luther, Melanchton, Kálvin, akik utána éltek és tevékenykedtek, hanem megmutatja, hogy azoknak az embereknek az élete, akik magukat keresztyéneknek tartják, nem keresztyéni.. .”28 Ezzel egyidőben Tolsztoj arra a meggyőződésre jutott, hogy az igazi keresztyének mindig az eretnekek voltak, hogy az eretnek mozgalmak törekedtek az eredeti, ősi, igazi keresztyénség megértésére és alkalmazására. „Az eretnekség a mozgás megnyilvánulása az egyházban... a tanítás élő értelmezésének kísérlete. A teljesítés, a megértés, az előrehaladás minden egyes lépését eretnekek tették meg: eretnek volt Tertullianus is, Origenész is, Augustinus is, Luther is, Húsz is, Savonarola is, Chelcicky is és a többiek is.29 Mint látjuk, tulajdonképp a reformáció és ezen belül Luther is az eretnek mozgalmak része lett. Tosztoj nézeteinek ilyen jellegű alakulása feltehetően nem volt független a „liberális teológia” nézeteitől sem. Ennek a kérdésnek a vizsgálata azonban egy újabb tanulmány feladata. Egy azonban bizonyos: Tolsztoj ekkor már nem gondolta, hogy Luther bizonyos vonatkozásban rosszabb a katolicizmusnál. Az egyháznak mint szervezetnek a kritikája ellenére Luther tevékenységét egyértelműen pozitívan értékelte, az igazi keresztyénséghez vezető út egyik állomásának tekintette. Tolsztoj szempontjából ezt az értékelést annak ellenére pozitívnak tarthatjuk, hogy a keresztyénség lutheri értelmezését egyáltalán nem tekintette végállomásnak. Tolsztoj azonban itt nem állt meg. Komoly ismeretei voltak a nagy világvallásokról, és ezért nem volt nehéz felfedeznie azok tanításában a keresztyénséghez hasonló tételeket. Ennek a ténynek a felismerése 19» 291
