Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton
A véletlenek összjátékának eredményeként a magyarországi evangélikus egyház egyik képviselője is megerősítette Tolsztoj negatív véleményét a szervezett egyházról általában, és konkrétan az evangélikus egyházról is. Tolsztoj ismerte Szeberényi Lajos munkáját a nazarénusokról, és kitűnő érzékkel vette észre benne a hivatalos államhatalom védelmezőjét.17 így az európai legnagyobb egyházak vezetőinek konkrét tevékenysége is oka volt annak, hogy Tolsztoj olyan élesen bírált minden szervezett egyházat. Tolsztoj saját korának gyakorlatából indult ki. D. Dr. Ottlyk Ernő jellemzése erről a korszakról lényegileg alátámasztja azt, amit Tolsztoj írt Szeberényi Lajos kapcsán is. „...Az 1867-es kiegyezéstől elhatalmasodott egyházunk összeszövó'dése a nagybirtok és a nagytőke érdekeit képviselő politikai magatartással. Egyházunk összes magas világi pozícióiban arisztokraták és a nagybirtok-nagytőke rendszerének emberei ültek.”18 Ezt a helyzetet látta Tolsztoj Európa legtöbb országában, és ezért álláspontja teljesen érthető. Több magyarországi és külföldi protestáns egyházzal együtt a magyar evangélikus egyház magatartása és véleménye azóta gyökeresen megváltozott, de ez csak 1945 után következett be. Tolsztoj jellemzése saját korában érvényes volt. Ugyanakkor általános egyházellenes álláspontjából még nem következett, hogy Luther Márton egész teológiai és tudományos tevékenységével szembefordult volna. 1879 után érdeklődése fokozottan a Biblia felé fordult, és korának keresztyénségét az evangéliumi tanítás mérlegére tette. Az eredeti keresz- tyénséghez az evangéliumok eredeti, hamisítatlan értelmezéséhez való visszatérést tűzte ki célul. Ezen az úton vélte megoldani az emberiség nagy kérdéseit. A Bibliához való visszatérés, az evangéliumok helyes értelmezésére való törekvés jellemezte nemcsak Luther Mártont, hanem az egész reformációt. Ez volt elméleti szempontból a reformáció legfontosabb sajátossága. Ha Tolsztoj más következtetésekre jutott is, mint Luther, de ebben a vonatkozásban a reformáció hagyományait folytatta. Épp ezért nem véletlen, hogy Tolsztoj, amikor az evangéliumokat görögből oroszra fordította, Luther bibliafordítását segédeszközként használta. Érthető, hogy a fordítási problémák gyakran értelmezési problémák is voltak, és hogy a konkrét munka során volt, amikor elfogadta, volt, amikor elvetette Luther megoldását. Helyhiány miatt a filológiai problémák ismertetésére nincs lehetőségem. Tolsztoj is némi iróniával írt aprólékos fordítói munkájáról, a szó szerinti hűségre való törekvéséről. Fordítói-értelmezői munkájában különös figyelmet szentelt az etikai 288
