Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton
vonatkozású részeknek, elsősorban Hegyi beszéd-nek. Jellemző ebből a szempontból, hogy Tolsztoj szándékos pontatlansággal vádolta Luthert, mert az ítélni jelentésű görög igét „verdammen”-nek fordította németre. Tolsztoj a korabeli német köznyelv alapján ennek az igének csak az „elátkoz” jelentését ismerte. Ezért Luthert azzal gyanúsította, hogy az állam védelmében a Hegyi beszéd bíráskodást, ítélkezést tiltó parancsát az átkozódás tilalmává akarta tompítani.19 A 16. századi német nyelvben azonban a „verdammen” igének volt „elítél” jelentése is, amely feltehetően később elhomályosult.20 így Tolsztoj vádja alaptalannak bizonyult. Tolsztoj természetesen nem maradt meg a filológiai problémáknál. Folyamatos történelmi és vallástörténeti tanulmányai során 1884 tavaszán eljutott Erazmus és Luther vitájához is. Ekkor naplójában a következőt írta: „ .. .Olvastam Erazmust. Milyen buta jelenség Luther reformációja. íme, a butaság és a korlátoltság diadala. Az eredendő bűntől hit által történő megszabadulás és a jó cselekedetek hiábavalósága felér a katolicizmus összes előítéletével. Az állam és az egyház viszonyáról szóló (borzalmasan képtelen) tanítás csak butaságból következhetett.”21 A tiszteletlen hangnemen ne lepődjünk meg, mint minden napló, ez is csak saját használatra készült, és nyersen-közvetlenül tükrözi a pillanatnyi hangulatot. Feltehetően Erazmus vitakészsége és stílusa egyoldalúan befolyásolta Tolsztojt. A fenti sorok nemcsak Tolsztoj pillanatnyi véleményét fejezik ki, hanem azt az erős hatást is, amit Erazmus műve, annak logikája kifejtett. Van azonban ebben a gondolatmenetben sajátosan tolsztoji elem is: az állam és az egyház viszonyáról kifejtett lutheri nézetek tagadása. Napjainkban nem alaptalanul tekintik Luthert az állam és az egyház szétválasztásáról kialakult modern nézetek egyik elődjének. Tolsztoj azonban elvetett mindenféle államot, és ebből kiindulva már legalábbis megalapozatlan és értelmetlen lesz bármiféle elképzelés az állam és az egyház viszonyáról. Mint már előbb szó volt erről, Tosztoj véleménye az állam megítélésében később sem változott. A megváltás tanával kapcsolatos kérdésekben azonban még ingadozott. Ezt bizonyítja az egyik, pár hónappal később keletkezett naplófeljegyzése. „... Olvasom Augus- tinust — írja. — Sétáltam az országúton. Hirtelen teljesen megnyugodtam. Sokat gondolkodtam azon, hogy Pál, Augustinus, Luther ... megváltásról szóló tanításának ... hatalmas jelentősége van. A harc, a saját erőnkbe vetett remény csak gyengíti az erőt. Nem kell kínozni magunkat, nem kell megfeszíteni a húrt, és ezzel gyöngíteni azt. Hanem táplálni 19 289
