Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton

pedig világnézetéből kiindulva ellenfele volt minden hierarchikus intézményrendszernek. Később az egyház kérdésében a protestantizmust elítélő szigorúsága enyhült, és sokkal igazságosabb általános véleményt alakított ki. „A lutheránusok számára — írja Tolsztoj — az Isten egyháza azoknak az embereknek a gyülekezete, akik elfogadják a Bibliát és Luther kátéját.”9 Ennek pedig szerinte az volt a következménye, hogy az egyházból kizárnak mindenkit, aki Krisztus és az apostolok tanításához bármit is hozzátett. Ezt a gondolatát annyira fontosnak tartotta, hogy más szavakkal bár, de többször megismételte, és megtalálhatjuk a már idézett Az életút című művében is.10

Aki a történeti tényeket ismeri, tudja, hogy Luther nem volt ennyire elfogult, és csak azokat az újításokat vetette el, amelyek szerinte a Bibliával ellentétesek voltak. De az alapvető tolsztoji állásponton ennek a figyelembevétele sem változtatna. Szerinte az intézménnyé szervezés ténye már eleve kizárja azokat, akik formálisan nem tartoznak az egyház szervezetéhez. „Az egységes egyház fogalma — írja Tolsztoj — csak azért keletkezett, mert a két oldal vitájában és nézeteltérésében mindegyik, a másik oldalt eretneknek nevezve, csak a saját oldalát ismerte el tévedhetetlen egyháznak.”11 Majd kissé lejjebb így folytatja: „Ha most van katolikus egyház, amely magát tévedhetetlennek tartja, ez csak azért van, mert létezik pravoszláv és lutheránus egyház, amelyek saját magukat tartják tévedhetetlennek, és ezzel tagadják az összes többi egyházat.”12 Ezért Tolsztoj elvetett minden szervezett egyházat, és úgy látta, hogy az egyházak nemcsak idegenek, hanem mindig ellenségesek voltak Krisztus igazi tanításával szemben.13 Ennek talán legfontosabb tolsztoji magyarázatát szintén Az életút című művében találhatjuk meg. „Az egyház, az igazi egyház, azaz az egyformán és ezért igazán hívők kapcsolata mindig láthatatlan. Isten országa bennetek van... A látható egyház térben és időben egyesítve az embereket, lerombolja az igazi belső egységet, külső egységgel helyettesítve azt.”14 Mint látjuk, Tolsztoj úgy vélte, hogy az intézménnyé szervezett egyház szükségszerűen csak formális lehet. Ezenkívül azonban más oka is volt arra, hogy elvessen minden egyházat mint intézményt. „Az állam kísértését az egyház előítélete támogatja”15 — írta 1908-ban. De már jóval korábban is ez volt a véleménye, amit több kijelentése mellett Feltámadás című műve is bizonyít. Tolsztojnak az volt a véleménye, hogy saját korának állama a dolgozó osztályok elnyomásának eszköze.16 Ugyanakkor azt látta, hogy ezt az államot az intézményes egyházak vezetői mindenütt támogatják.

287