Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton

hanem önálló, független kutatásokba kezdhettek; azaz Luther levelei megnyitották az utat a filozófiai alapon nyugvó pedagógia szabad fejlődése számára.

Tolsztoj nem írt többet Luther pedagógiai nézeteiről, de megismerkedvén tevékenységével és műveivel, érdeklődése Luther egyénisége és művei iránt továbbra is megmaradt. Tolsztoj sógornője, Jelizaveta Andrejevna Bersz azonban még 1862-ben Tolsztoj kérésére cikket írt Lutherről. A cikk kéziratát Tolsztoj javította és publikálta Jasznajana Poljana című folyóiratában. Tolsztoj könyvtárában megvan Moritz Meurer Luthers Leben für christliche Leser aus den Quellen erzählt című könyve (Dresden, 1850). A könyvben Tolsztoj széljegyzeteket készített. Mivel azonban Jelizaveta Bersz cikke és Moritz Meurer könyve Tolsztoj széljegyzeteivel elérhetetlen volt e tanulmány írása közben, kénytelen voltam pusztán a művekre hagyatkozni.

Az 1860-as években Tolsztojt a pedagógiai kérdések mellett főleg a történelmi szükségszerűség és az egyéni szabadság problémája foglalkoztatta. Ezt akarta saját maga számára tisztázni, és olvasmányait is ennek megfelelően választotta meg. Ebből a szempontból fordult ismét Lutherhez. Egyrészt történelmi olvasmányai nyomán gondolkodott Luthernek a reformációban és következésképp a történelemben betöltött szerepéről és jutott — lényegileg helyesen — arra a következtetésre, hogy nem lehet a reformációt pusztán Luther tevékenységével és személyiségének sajátosságaival magyarázni, mint ahogy általában a történelmet sem lehet a nagy egyéniségek tevékenységéből levezetni.3 Másrészt a lutheri predestináció tételében lényegileg a történelmi szükségszerűség megfogalmazását látta. Különböző fogalomrendszerben kifejezve, de alapjában a történelmi szükségszerűség gondolatának megfogalmazását vélte felfedezni a zsidó, a keresztyén, a mohamedán vallásban, egyes antik és újkori filozófusok műveiben egyaránt.4 Konkrétan a lutheri predestináció tételéről nagyon jól tudta, hogy az a Bibliából származik, és értelmezése Augustinushoz áll a legközelebb. A mai evangélikus teológia is ezt vallja a lutheri predestináció eredetéről.5 „Az Ótestamentum a predestinációról beszél (Jer. 10,23), arról, hogy az ember cselekedetei nincsenek saját hatalmában. Krisztus arról szól, hogy egy hajszál sem esik le az ember fejéről az Atya akarata nélkül... ”6

Nem véletlen, hogy a szükségszerűségről és a predestinációról szóló elmélkedések a Háború és béké-ben vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzetekben, piszkozatokban találhatók, mert maga a mű ezeknek a kérdéseknek a

285