Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton

igazán minden voltak, csak nem polgárján korlátozottak. — Majd miután Leonardót, Dürert, Macchiavellit méltatta, így folytatja. — Luther nemcsak az egyház Augeiasz-istállóját söpörte ki, hanem a német nyelvét is, megteremtette a modern német prózát, és megírta szövegét és dallamát annak a győzelmi bizonyosságtól áthatott koráinak, mely a XVI. század Marseillaise-t lett.”1 Igen, Luther Márton a gondolkodóerő, a szenvedély és a jellem, a sokoldalúság és a tudományosság óriása volt. Azt hiszem, legkövetkezetesebb tisztelői sem mondhatnak nagyobb dicséretet ennél. Pedig Engelst, a dialektikus materializmus egyik kidolgozóját nem lehet elfogultsággal vádolni Luther Márton iránt. Épp ezért is idéztem bevezetésként az ő véleményét. Természetesen az előbbi sorok csak általánosságokban fejezik ki nézetét Luther Mártonról, konkrét kérdésekben a véleménye nem mindig volt és nem is lehetett ilyen egyértelműen elismerő, ez a tény azonban semmit sem változtat az általános értékelésen.

Mint az Engels-idézetből is látszik, Luther Márton a sokoldalúság óriása volt, és épp ezért érthető, hogy Lev Tolsztoj Luther Márton tevékenységét először nem arról az oldaláról ismerte meg, mint amelyikről várhatnék. Élete folyamán naplót vezetett, így pontosan megismerhetjük olvasmányait és az ezekkel kapcsolatos gondolatait, s természetesen életének eseményeit is.

Luther Márton nevét először naplójában említi. 1860-ban európai úton volt, és huzamosan tartózkodott Németországban. Itt, Kissingen- ben írta a következőket: „Tegnap július 19. Pedagógiatörténetet olvastam. Luther nagy. Sétálni mentem.” Majd július 22-én így folytatja: „Pedagógiatörténetet olvastam. ... A vallásreformátor Luther — a forrásokhoz.”2 Ebből a naplójegyzetből csak annyit tudunk meg, hogy Luthert Tolsztoj pedagógiai tanulmányai kapcsán ismerte meg, és mint pedagógust tartotta nagynak. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy konkrétan Luther milyen pedagógiai nézeteit és miért tartotta helyesnek. Valamennyivel több fényt vet a kérdésre A népoktatásról című 1862-ben írt cikkének egyik változata. Itt Tolsztoj ezt írja: „Az újkori történelemben a reformáció korától, Luther leveleitől kezdve az oktatás saját alapjait nem egyedül a kinyilatkoztatásban kezdi keresni, hanem a gondolkodásban és a filozófiában. Luthertől Pestalozziig egész sor pedagógus és filozófus, Comenius, Wolf, Bacon, Rousseau stb. ezen az úton mennek.”J Mint látjuk, Tolsztoj itt Luther érdemét épp abban látja, hogy a pedagógia művelőinek nem kellett többé csak a kinyilatkoztatásra támaszkodniuk,

284