Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Szász János: Dávid Ferenc és a lutheri reformáció

meg. Némi habozás után az utóbbit fogadta el, és nem telik el egy év, a magyar lutheránusok szuperintendensévé választották.

Időközben felbukkan a svájci reformáció is, és az új egyházfő vitába szállt képviselőikkel. A helvét úrvacsoratan rokonszenvesebb volt, és kompromisszumot szeretett volna kötni Luther tanítása és az új felfogás között. A kísérlet megbukott a szászok ellenállása miatt. Dávid Ferenc lemondott magas egyházi méltóságáról, és csatlakozott a svájciakhoz. Továbbhaladva antitrinitárius eszméket fogadott el, és végül kiépítette az unitárius hitel veket, és megalapította az Unitárius Egyházat. Életművét tudatosan vállalt mártíromsággal pecsételte meg.

Kevés hát az adat élete első szakából. A szászok nem sokat foglalkoztak kutatásával, az unitáriusokat viszont jobban érdekelték életének 1560 utáni évei. Mégis valamiféle nagyvonalúságot, ha nem felületességet érzünk e kutatásokkal kapcsolatban. Előfordult, hogy közölt dokumentumokat figyelmen kívül hagytak; nem törődtek a történelmi és társadalmi háttérrel, pedig az kevés adatot is beszédesebbé tehet és helytelen következtetéseket kizárhat; feltételezéseket tényként fogadtak el, bizonyító adatok nélkül. A legnagyobb hiányosság azért mutatkozott, mert fejlődő hittani felfogását nem vetették egybe a reformáció hittantörténetével. Ilyen párhuzamosítás elfogadhatatlan lett volna olyan evolucionista és liberális szellemben fogant tudományos feldolgozás számára, amely minden áron a „haladás apostolát” és a „lelkiismereti szabadság bajnokát” akarta látni benne; sokkal inkább mint hivő embert.

Szeretnék pótolni valamit e hiányosságokból.

Dávid Ferenc mélyen hivő ember volt, és így életének első szakaszában jó lutheránus. Sokat tanult Luthertől és Melanchtontól, mindig elődjeinek vallotta őket. Igaz, voltak kérdések, amikben túlhaladta mestereit (ez a gondolkodó emberek törvényszerűsége), ám az ifjúkor vallásos élményei és a hittani gondolatok közül nem egy elkísérte élete végéig. Szerencsés a helyzetem is. Az utóbbi években a fellendült antitrinitárius kutatás mellett korai életszakaszából is jelentek meg megvilágosító adatközlések. Két jeles erdélyi szász történetíróra gondolok elsősorban: Binder Pál adatközléseire4 és Erich Roth tanulmányára5, aki Honterus- szal foglalkozik és azokkal a hitbeli feszültségekkel, amelyek az egész szász univerzitást megmozgatták és hatottak a Brassóban tanuló studen- sekre is.6

151