Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Szász János: Dávid Ferenc és a lutheri reformáció
Szász János Dávid Ferenc és a lutheri reformáció Dávid Ferenc, az Unitárius Egyház megalapítója, tudatos életének első szakaszában Luther és Melanchthon hitét vallotta. Ez a szakasz mintegy húsz esztendőt ölelt fel; az életre indulás színes forrongását, a külföldi tanulmányút világba csodálkozását, a pályakezdés első diadalait és bukásait — el egészen a püspöki székig. Kár, hogy kevés mozzanatát ismerjük pontosan, és valószínű, hogy ez a hiányosság késztette életrajzának kutatóit arra, hogy logikával (néha több-kevesebb fantáziával) kiegészítsék az adatokat. így alakult ki az a kép és értékelés Dávid Ferencről, amely kánoni tekintéllyel uralkodott az 1960-as évek végéig.1 A kép szerint Kolozsváron született, 1510-ben. Édesapja Hertel Dávid2 szász varga, édesanyja magyar nemesasszony volt. Szülővárosában a szerzeteseknél tanult, felsőbb fokon a gyulafehérvári káptalani iskolában, és katolikus pappá szentelték föl. A püspöki székhelyen ismerkedett meg a humanista műveltséggel, sőt (különös feltételezés szerint!) itt kapott ösztönzést a lutheri eszmék irányába is, mert két egyházi felettese — akik felfigyeltek tehetségére — mecénási pártfogásukkal 1545-ben Wittenberg- be küldték továbbtanulásra. Közben háborús események jöttek, és Odera- Frankfurtba sodorták, de 1548 januárjában ismét Luther városában, Melanchton egyetemén találjuk, ahonnan két év múlva tér haza Erdélybe. Itthon előbb Besztercén volt iskolaigazgató, majd Petresfalván plébános. Részt vett a besztercei káptalan zsinatán, és annak megbízásából lutheri szellemű választ fogalmaz a püspök engedelmességet követelő leiratára. 1555-ben kolozsvári iskolaigazgató (ludi-magister) lett, majd képességeit elismerve vitapartnerül jelölték a széki zsinatra Stancaro (olasz orvos, hebraista és teológus) ellen. A vita anyaga első teológiai könyve.3 Tehetségét látva Szeben is, Kolozsvár is plébánosának hívta 150
