Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Bencze Imre: Konrad Cordatus, Luther Budáról indult küzdőtársa
kápolna mellett működő fiúiskola tanára. Ez az iskola látta el az udvarbeli apródok és énekesfiúk közismereti tanítását. Tanártársai voltak itt a Krakkóból jött Johannes Lang és a neves zeneszerző-karnagy Thomas Stolzer is. Ez utóbbi Mária királyné biztatására 1522-ben esküvői motettát komponált a 127. zsoltár szövegére, s több más zsoltárfeldolgozást is készített. Grynaeus életvitelére nézve Cordatus nem szépíti a dolgot, amikor élvhajhász kicsapongónak mondja, de saját magát sem festi le jobb színben, amikor őszintén beszél anyagiasságáról. Mindez azonban egy letűnt korszak jellemzése! Ugyanis mindketten a reformáció irányzatához csatlakoztak — legkésőbb 1521-től! Ugyancsak postillájában említi Cordatus, hogy három évig tartott, míg eljutott annak felismerésére, hogy Isten előtt a bűnös hit által, cselekedetek nélkül igazul meg, míg aztán Wittenbergben hallhatta és megragadhatta a Krisztusban való hitet.36 Ez is igazolja, hogy Luthernek a wormsi birodalmi gyűlésen való magatartása, bátor hitvallása — illetve az ott járt szem- és fültanúk beszámolói — nyomán indult meg Budán és általában magyar földön a reformációhoz való csatlakozás döntő módon. A római egyház már 1520-ban kiközösítette Luthert az „Exsurge Domini” bulla értelmében, s ezt kihirdették a magyarországi szószékeken is. Hatása azonban éppen ellenkező lett: felkeltette az „eretnekség” iránt érdeklődők figyelmét. Cordatus, aki alkalmasint hozzájutott Luther műveihez, és György őrgróftól személyes élménybeszámolót is kapott, „eretnek”-hajlamával a hit által való megigazulás örömhírét kezdte hirdetni, s kemény kritikát gyakorolt a római egyház reprezentánsai felett. Cordatus tevékenysége azonban túllépte Buda határait. Jó barátjának, Bartholomeus Frankfordinusnak — ki közben Selmecbányán lett jegyző — 1522. május 19-én kelt levele mutatja, hogy a reformációhoz való csatlakozása után hamarosan a felvidéki bányavárosokban járt.37 Van, aki vándorprédikátorságnak tekinti ezt az időszakot. Ilyesmire utal a következő mondat: „Cordatus Konrád és a körmöcbányai eredetű budai lelkész Kreuszlin (vagy Kreszling) János misszionáriusokként bejárván a bányavárosokat, már 1523-ban Luther szellemében hirdették az evangéliumot.”38 Helyesebb azonban vendég-]} rédikátors ág ró I beszélni. Besztercebányán éppen 1521-ben heves vita kerekedett abból, hogy a városi tanács a plébánossal szemben magának vindikálta a jogot, hogy prédikátort válasz140
