Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Bencze Imre: Konrad Cordatus, Luther Budáról indult küzdőtársa
szón, illetve hívjon. A békéltetési kísérletek kudarcba fulladtak. A tanácstagok a reformációhoz húztak, és úgy oldották meg a fogas kérdést, hogy Valentinus Schneider bíró egyszerűen vendég prédikátorokat hivatott idó'nként városukba. A városi számadáskönyvek mutatják, hogy olykor egy-egy nagy ünnepen, máskor hosszabb ideig, például böjti időszakban tartózkodott közöttük vendég igehirdető. Már 1522-ből van adatunk erre, aztán 1523 húsvétján D. Hoffmannról, 1526-ban S. Bernhardról tudunk. Bizonyára így kerülhetett Cordatus és budai társa, Johannes Kresling is a felvidéki bányavárosokba. A reformáció itteni erős hatásáról árulkodik az az adat, mely szerint már 1522-ben egy besztercebányai hallgatót, Georg Baumhäckelt, találunk a wittenbergi egyetemi anyakönyvben.39 Egyébként a Wittenberg felé meginduló diákáramlás sodrába került Cordatus is. Felbolygatott lelkiismerete már évekkel azelőtt kereste az igazságot. Nem tudott megnyugodni az egyházi élet fonákságai miatt. Ezt éles hangon szóvá is tette prédikációiban. Izgatta az úrvacsora két szín alatt való kiszolgáltatásának kérdése. S felkavarta a megigazulás mikéntjének keresése. A nála jóval fiatalabb Martin nevű fivére már Luther katedrája előtt ült 1523-ban, hogy hallgassa a tekintélyes doktort. Ugyanez évben Budáról Balthasar Gleba és Simon Grynaeus mentek ki. Biztató, hívó, bátorító szavakat tőlük is kaphatott Cordatus. Nem is egyedül, hanem valószínűleg az ugyancsak budai Johannes Uthmannal indult Wittenbergbe, ahol 1524. június 19-én immatrikulálták.40 Elsősorban Luthert hallgatta. A ,,forrás”-ra volt kíváncsi! Anyagi gondjai ekkor még nem lehettek41, mert hiszen saját pénzén küldött haza fivére, Martin szolgájával lutheri könyveket terjesztésre. Ezt a szolgát azonban könyveivel együtt megégették valahol Buda határában. Luther két levelében is utal erre a szomorú tényre42, s mindkét esetben Györgynek nevezi a reformáció első magyar vértanúinak egyikét. Cordatus később Zwickauba kerülve, a Nikolaus Hausmann-nak írt levél margójára jegyezte: „János volt a neve, Martin testvérem szolgája, a könyveket pedig, amelyeket eladni akart, az én pénzemen vásároltuk.” Ki lehet ez a János? Mivel Otto Braunfels Tauber bécsi vértanúságával együtt említi Johannes Cruss nevét, Enders őt gyanította 43 De sokkal inkább gondolhatunk arra az eddig ismeretlennek tartott mártírra, akit Cordatus postil- lájában említ, s aki ugyancsak Felső-Ausztriából származott: „... Hansen Baumgartner auss dem Landte ob der Ens... ”44 Ez a fiatalember a 141
