Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Bencze Imre: Konrad Cordatus, Luther Budáról indult küzdőtársa
Cordatus hazánkban A minket foglalkoztató legfontosabb kérdés, hogy Cordatus vajon mikor és hol tartózkodott Magyarországon. Megnyilatkozásaiból és a ránk maradt levéltári anyagból sajnos nem adható meg világosan, egyértelműen a válasz. Postillájának egyik prédikációjában azt mondja, hogy „csak a kegyes Lajos király idejétől fogva” volt prédikátor Budán, Magyarországon.30 II. Lajost azonban már kétéves korában, 1508-ban megkoronázták. Ez idő tájt Cordatus Rómában és Ferrarában járt. Hammann — Wram- pelmeyer nyomán — 1510-re teszi Cordatus budai tevékenységének kezdetet.31 Payr viszont csak 1512 második felére gondol.32 Gyakorlatilag azonban II. Lajos csak Ulászló halála után, vagyis 1516-ban foglalta el a trónt, tízévesen, amikor kormányzótanácsot állítottak mellé, melyben helyet foglalt Bakócz érsek és Bornemisza János mellett Brandenburgi György őrgróf is, a király nevelője. Ezért valószínű, hogy Cordatus is csak ebben az időben került Budára a humanista körökkel való barátsága révén. Az egyik budai iskolában 1516-tól tanított Bartholomeus Frank- fordinus Pannonius is, aki nagyon jó viszonyban volt vele, hiszen évek múltán is baráti, közvetlen szóval említi Körmöcbányáról írt levelében „a mi Konrádunkat”33. Cordatus papi tevékenységet végzett, és nem tanítóskodott, amint Payr előbb feltételezte.34 Szalkay érsek 1525. május 21-i levelében a letartóztatott Cordatust budai „presbyter”-nek, vagyis lelkésznek nevezi. Prédikátor, hitszónoklatot végző káplán lehetett, s nem plébános, akinek elsőrendű feladata az igehirdetések tartása volt. Az ilyen káplánokat a plébános fogadta fel; tulajdonképpen személyi szolgálatban állottak, s a plébános el is bocsáthatta őket. Míg a javadalmasokat, oltárigazgatókat stb. csak kánonjogi eljárással foszthatták meg beneficiumaiktól. Cordatus ellátását a plébános biztosította, fizetése csupán évi harminc-negyven arany volt. Nem a legfényesebb, de annál kedvezőbb a lakása, valószínűleg a Várhegy oldalán, nagyszerű kilátással. Mellékesen csak a halottakért mondott imádságok, gyászmisék alkalmával kapott két-két aranyat. Budai esztendeire visszaemlékező adat az is, amit J. Müller említ írásában.35 Eszerint Simon Grynaeust is jól ismerte, aki ugyancsak a bécsi egyetemen szerzett magister artium fokozatot, majd orvosi és teológiai tanulmányokat folytatott. Mint humanista körökben forgolódót Brandenburgi György őrgróf hívta Budára, és így lett a vári Szent György139
