Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében

keríti — amikor Jer 15,1 vagy Ez 14,14 fenyegetéseire emlékezik —: Isten haragjának sem Mózes, sem Sámuel, sem Noé, sem Dániel, sem Jób nem tudta útját állni.7 Keserű, ám logikus a végkövetkeztetése: ha meg kellett is támadnia a töröknek Németországot, ezzel a játéknak még nincs vége, feltéve, hogy a világ továbbra is fönnmarad.8

Tehát a nemzeti történelmeket elválaszthatatlanul egybefonódottak- nak látja az emberiség hittörténelmével. Sőt, talán ez egy és ugyanaz a történelem. A történelmi folyamat az emberi nem belső változásainak eredménye. Ennek elemei: a természetes rendek megőrzése, melyeket Isten írt a népek szívébe; a különleges kinyilatkoztatás és az a szövetség, amit saját népével kötött Isten; az engedelmesség és a lázadás; a türelem és az ítélet, amely megsemmisíti az önelégült gőgöt; s végül a hivő maradék átmentése a beteljesített üdvkorszakba. A történelem minden eseménye és embere Istennel áll kapcsolatban, általa megy végbe, s általa működik. Ezért nevezte Luther a történelmet Isten „álruhájá”-nak, avagy sok „álarca” egyikének. S így jutott el ótestamentumi történelemszemlélete révén egyik legjellegzetesebb teológiai fölismeréséhez: a történelem Ura, Izrael és az egyház Szentje, deus absconditus — elrejtőzködő Isten.

2. Az elrejtőzködő Isten

Istent soha senki közvetlenül meg nem ismerheti. A Zsoltárok szenvedője ezt kérdezi: „Miért rejted el orcádat?” (46,25) Jákob a Jabbók-gáz- lónál rémülten tapasztalja, keserves helyzetében még Isten is rátámad (lMóz 32.25). Jób végsőül nem gondolhat mást: Isten maga a Sátán, mivel így kínozza (13,20—27). Az Istent látni akaró Mózes kérése is rész szerint teljesül: csak hátulról láthatja az Urat (2Móz 33,17—23). Izrael története, sőt — az Ótestamentumban leírt — világtörténelem is Isten elrejtőzködéséről tanúskodik. Luther Deuteroézsaiásnál leli meg a klasszikus megfogalmazást: „vere tu es deus absconditus, deus Israhel, salvator — bizony, te elrejtőzködő Isten vagy, Izrael Istene, szabadító!” (45,15)

Az ótestamentumi történetek mind a hitre, mind a hitetlenségre számtalan példát adnak. Az Ótestamentum emberei találkozván az elrejtó'z- ködő Istennel, vagy megbotránkóznak benne és elfordulnak tőle, vagy rábízzák magukat, mert bár ezt az Istent ők meg nem érthetik, segít raj11