Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében
A következőkben — a terjedelem szűkössége miatt egészen vázlatosan — legsajátosabb teológiai gondolatai közül néhánynak az ótestamen- tumi eredettörténetét tekintjük át. 1. Az Ótestamentum Luther történelemszemléletében Luther az óegyházi exegézis két alapformájával való vitájában3 nem nélkülözhette a történetiséget. A történelmet teljesen Isten játékterének látja, mely legapróbb részletében sem profán. Sőt, egészében az ítélet és az üdvösség története és szüntelenül a döntés, a fenyegetés és a kegyelem hordozója. Ezért aktualizálta természetesen a próféciákat kora történelmére. Például a törökök hiteles leírását Ezékiel Gógról szóló próféciájából olvassa ki (Ez 38 és 39). Nézetében különösen megerősítette, hogy Góg az Újtestamentum eschatológikus drámájában (Jel 20,8) is szerepel. Kötelességének tartotta, hogy az egész világot figyelmeztesse a fenyegető veszedelemre. Ezért fordítja le Coburgban először Ezékiel könyvének e fejezeteit egy kis iratban.4 „Góg megkóstolta a német vért, s azt gondolta, legbelülről issza ki. — De rögtön a török hatalmának meggyőződése szerinti eredetére mutat. — Bűneink keltették fel Isten haragját, s ezek rejtik el előlünk arcát, s ingerük Gógot ily rettenetes tombo- lásra.”5 A népek vad körtáncában hazájának is kijelölt helye van. A Confite- mini-ben a népekre lövöldöző Istenről ír, akinek mindig töltött a puskája. A zsidókat a rómaiakkal, a rómaiakat a gotokkal és a vandálokkal, a káldeusokat a perzsákkal, a görögöket a törökökkel lövi halomra. „Nekünk németeknek is talál majd egy golyót, amely leterít minket, s nem hibázik. Mert túlságosan fölbosszantottuk, és soha nem hallgattunk rá.”6 „Távolítsátok csak el az euangeliont német földről, s elvész akkor az ország” — e kétségbeesett kijelentésre az a higgadtság indítja, amellyel Ézsaiás jellemzése szerint (41,23kk) a világ ura beszél a gőgös népekkel. Luther prófétai elkötelezettségének igazi mozgatója: népét féltő gondja. Mint Mózes vagy Jeremiás, úgy akar Isten elé állni. S szakadatlanul keresi azokat a példákat, amelyek szerint Isten egyetlen ember kedvéért megmentette a népet vagy egyházát. Élete alkonyán súlyos depresszióját az is okozza, hogy úgy látja: mindenhez késő már. A szorongás azonban már húsz évvel korábban, a parasztháború kitörésekor hatalmába 10
