Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
I. RÉSZ. A TEMPLOM.
tehet. A maga részéről ehhez az elmosódáshoz nem járult hozzá. Hangoztatta a világi felelősség kötelességét az istentiszteletre vonatkozóan is, tehát már ezért sem adott alkalmat a földesurak egyezkedésére: te pártold a magad vallását, viszont hagyd, hogy én is pártoljam az enyémet. 4. A jobbágyközségek rendszerint előbb találkoznak a reformációval, mint uraik. Ezért az ország minden részében magukénak érezhetik a templomot. De különösen is magukénak tudják ott, ahol egyébként sem rendelkezik velük a jogszerinti földesúr — a török uralma alatt. Itt rájuk marad az a gond is, hogy vita esetén megállapítsák, ki és milyen istentiszteletet tartson benne. Ez megfelel annak, hogy rájuk marad tatarozásának, esetleg újraépítésének a munkája is. így nevelődnek az evangélikus gyülekezetek a templom birtokosaivá. A templom megbecsülésére az által is »ránevelte« a török a gyülekezeteket, hogy sokhelyt elvette tőlük; ennek híre ment, tehát ahol megmaradt a keresztyének kezében, anBeszterce. Evangélikus templom nál drágább lett nekik. A török a szerint használta a magyar földön talált templomokat, ahogyan szüksége volt rájuk. Átalakította mecsetté, használta raktárnak, istállónak. Nem tett különbséget római katolikusok és evangélikusok által használt templomok között. Sokat elpusztított, amikor a községet is felégette vagy feldúlta, Soknak a kövét elhordatta várak, házak építésére. Amelyik azonban nem kellett neki, hagyta, használják a gyaurok tetszésük szerint. Csak arra vigyázott, hogy ne javítsák, ne erősítsék, újat ne építsenek — en • gedély nélkül. Ezt sem vallási okból, hanem azért, hogy erődítésül ne használhassák. A keresztyénekre bízta tehát a templom használatát. Ezért támadtak viták ott, ahol a község lakosai nem fogadták el mind a reformációt. Ilyen esetben került sor arra, hogy a török úrtól kérjenek döntést. Itt már valóban jelentkezik a »földesúri jog«, mert a török valóban azon a címen rendelkezik a templommal, hogy ő az úr. Minél nagyobb a község, annál több a lehetősége, hogy vetélkednek felette a különböző vallásúak. Ha több a templom, akkor igyekeznek osztozkodni rajtuk. A nagy templomon úgy szoktak, hogy kialakul a rend: a többség használja a templom nagyobb, a kisebbség a kisebb felét. Kecskeméten egy ideig közösen használják a templomot a reformáció hívei és a római katolikusok, de — úgy látszik — túlsók »szóbeszéd«, »szitok és egyéb egymáshoz való szó << : esett »e kétféle nép között«, ezenkívül pedig nyilván felülkerekedett a római katolikus nép, mert 1564-ben egyességet kötöttek egymással a »pápista hitön valók« és a »Luter körösztyének << :, s megállapították, hogy az öreg kőtemplomot az evangélikusok ezentúl a római katolikusoknak engedik, egymás szidalmazását pedig megtiltják. Akkor a reformáció hívei fából építettek maguknak istentiszteleti helyiséget. Ez aztán a XVI. század végére a helvét irány térhódítása következtében észrevétlenül átment a református egyház birtokába. 8 Hasonlóképpen reformátusokká lesznek a század végére a gyöngyösi protestánsok, bár még a XVII. század elején is lutheránusoknak nevezi őket a török, ami jó példa arra, mennyire nem lehet eligazodni a felekezeteken pusztán a megjelölésekből. Itt hosszú időn át folyik a per a protestánsok és a római katolikusok között. Az I550-es években az evangélikusok megkapják a Szentlélek-kápolnát, majd a Szent Orbántemplomot, 1556-ban újra pereskednek. Az egyességeket a hatvani kádi, ill. a budai pasa előtt kötik, tehát voltaképpen a török dönt az igényperben. Már 1578-ban újra megjelennek a megegyezni nem tudó gyöngyösiek a budai
