Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Brassó. Fekete templom diván előtt, s a harc áthúzódik a következő század elejére, sőt tovább bonyolódik.

9 A budai pasának már korábban intézkednie kellett a budai evangélikusok és régi hitűek viszályában. A templom-kérdést úgy oldotta meg, hogy a népesebb protestáns gyülekezetnek ítélte egy régi templom főhajóját, a kevés számú római katolikusnak pedig ugyanannak a templomnak a kórusát adta istentiszteleti helyül.

1

0 Hasonlóképpen rendelkezik a szegedi szandzsákbég: a ferencrendi barátok kénytelenek átengedni templomuk egy részét az evangélikusok használatára. Néhány év múlva megint a török ítél a templom használata feletti versengésben.

1

1 5. A templom közös használatára nemcsak a török uralom alatti területen találunk példát. Sopronban részint megosztoznak a templomokon az evangélikusok és a római katolikusok, részint pedig ugyanazt a templomot használják közösen. Az 1560-as, 1570-es években ai evangélikusok használják a Szent Györgytemplomot, a Szent Erzsébet ispotályi templomot, egy ideig a Szentlélek-templomot, majd e helyett a Szent Jakab temetői kápolnát; a Szent Mihály-templomot pedig úgy, hogy vasárnap kora reggel római katolikus misét olvasnak benne, délelőtt viszont az evangélikusok tartják ott istentiszteletüket.

1

2 6. Egyébként azok közül a templomok közül, amelyek a reformáció folytán átmentek az evangélikus egyház birtokába, az erdélyi szászföldi templomok kivételével alig van olyan, amely ma is evangélikus templom. Nagyjából három csoportba oszthatók. a) Az egyik azok csoportja, amelyek időközben elpusztultak. Elpusztultak pedig leginkább a török dúlása következtében. A török