Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

hordozható, asztalra állítható oltárt szerzett be. Ezek is jók, de az a baj, hogy sem gyalog, sem kerékpáron nem vihetők. S így bizony sokszor külsőleg méltatlan körülmények között kell úrvacsorát osztanunk. Előfordult, hogy a bútornélküli béreslakásban a kemence padkájára kellett tennem az ostyatányért és a kelyhet. A templom hiánya mellett a másik roppant nehézsége és akadálya a szórványok egyházi életének az, hogy nincs, vagy alig van evangélikus hitoktatás. A szórványgyermeket egyházunk leghűségesebb munkásává és legharcosabb katonájává kellene, hogy neveljük s meg kell, hogy elégedjünk évenként néhány hittanórával és éppen csak a legszükségesebb tudniva'ók közlésével. A helyzet jellemzésére röviden vázolom az egyik legjellegzetesebb szórványegyházmegyénk egyévi hitoktatási munkáját. A helyzet a következő: Az egyházmegye 15 gyülekezete közül 12-ben van szórványiskola. Néhol csak egy, néhol 18. Az iskolák távolsága a lelkész lakóhelyétől nagyon különSzórványiskola Nagylakon böző. Van egészen közeli is, alig két kilométernyire. De van negyvenöt kilométernyire fekvő is. Ha van vasút, akkor nincs semmi baj. A kö/esút is megjárja. De ha csak földút kígyózik az iskola felé, akkor a szegény hitoktató néha hetekig, néha hónapokig lesheti a jó időt. Attól nem ijed meg, ha 15—20 kilométert kell gyalogolnia, de hogy oda-vissza 50 -60 kilométeren keresztül bukdácsoljon a sárban, ahhoz sem ereje, sem ideje nincs, öszszesen 80 szórványiskola van az egyházmegyében. Az evangélikus tanulók száma ezekben az iskolákban 500 körül mozog. Van iskola, ahová húszan is járnak, de van sok olyan is, amelyben egész éven át csak egyetlen evangélikus gyer-t mek szerénykedik. Persze, munka szempontjából ez alig jelenthet különbséget. Ilyen kifogást, hogy »ide nem tartottam szükségesnek elmenni, mert csak egy evangélikus van«, nem ismer a szórványhitoktatást ellenőrző esperes. A távolságon és az elszórtságon kívül nagy ne hézséget jelentett a tankönyvhiány is. (Ma már van szórványhittankönyv.) Honnan vegyem, honnan vegyem? — töprenkedett a tanév első hónapjában a hitoktató. A gyermek szegény, nemhogy tankönyvre, cipőre sincs pénze az apjának. Az egyházközség is szegény. Nem fordíthat minden évben jelentősebb összegeket tankönyvekre. A missziói segédlelkész pedig mindhármuk között a legszegényebb. Októberben már nem töprenkedik, hanem tanít tankönyv nélkül- Elmondja a bibliai történetet ötször, a kátét tízfzer. Így is megragad a gyermek fejében, talán még világosabban és maradandóbban, mintha könyvből tanulná, csak az a baj, hogy kevés az idő, hiszen évenként alig 10—15 hittanórára nyílik alkalom. Van azután a szórvány-hitoktatásnak olyan nehézsége is, melyre alig gondol az, aki a helyzettel nem ismerős. Ezt a nehézséget a helyiség hiánya okozza. A hittanórát összevontan kell megtartani s kevés összecsukható szórványistentiszteleti oltár a szabadban