Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

olyan iskola van, ahol erre a célra külön terem áll rendelkezésre. Egy szórványhitoktató jelentéséből veszem a következő sorokat: »Végeztem már hitoktatást nőtlen tanító szobájában, csukott vagy nyitott folyosó végében, a közeli akácos tisztásán, uradalmi cselédlakás falának tövében, ahol hallgató közönségem egész nagy csoporttá növekedett: asszonyok és lányok jelentek meg, székeket hoztak és a végén azt vettem észre, hogy a három evangélikus gyermek helyett vagy harmincan hallgatták a hitoktatást. Tartottam a ks gulyás számára a gulyalege.őn konfirmandus-órát, míg az őrzést az eb végezte, tanítottam cirokkazlak tövében, sáncparton stb." Ismerve ezeket a nehézségeket, talán méltányolni fogjuk azt a munkát, melyet az egyházmegye tizenöt szórványhitoktatója végzett egy év alatt, összesen 1206-szor szállottak ki az iskolákba és 1896 hittanórát tartottak. Olyan szempontból is megcsinálhatjuk az összegezést, hogy a hitoktatók hány kilométernyi utat tettek meg egy év alatt pusztán a hitoktatás ellátása céljából. Az eredmény meghaladja a 25 ezer kilométert. Vegyük hozzá ehhez a szórványistentiszteleteket, bibliaórákat, családlátogatásokat. s akkor elmondhatjuk, hogy egyetlen evangélikus egyházmegye lelkészei — útjaikat összeadva — egy év alatt megkerülték volna a földet az egyenlítő mellett, gyalog, kocsin, kerékpáron és motorkerékpáron A lényeg az, hogy egyetlen evangélikus gyermek sem maradt hitoktatás nélkül olyan helyen, ahol elsősorban fontos az evangélikus egvházi nevelés. Az egyházias szórványélet kialakulásának hannadik nagy nehézsége az, hogy nincs gyülekezet. A szórványhívek nagyon nehezen forrnak össze közösséggé. Több oka van ennek. Az egyik az, hogy kevesen vannak s alig ismerik egymást. Családi körük, munkaközösségük, baráti és társadalmi körük más vallású. Valahogy úgy gondolják, hogy rajtuk kívül nem is él más evangélikus a helységben, vagy a tanyakörzetben. Olyanok is vannak, akik szándékosan eltitkolják evangélikus voltukat, akár szégyenből (1), akár érdekből. Sok szórványgondozó lelkész halhatott istentiszteletek után, vagy beszélgetések közben íiyen csodálkozó felkiáltást: Sose gondoltam volna, hogy ez, vagy az is evangélikus! A földrajzi távolság mellett azért is nehezen alakul ki a gyülekezet, mert a hívek összetétele nem homogén. Különböző vidékről sodródtak a szórványba. Más egyházi szokásokat hoztak magukkal. Énekdallamaik annyira eltérnek, hogy alig tudnak együtt énekelni. Elválasztja őket a társadalmi szakadék is. Hirdetjük a Krisztusban való testvériséget, de reálisan számolnunk kell Szórvány iskola Nagylakon azzal, hogy nagyon nehezen hozható össze egy közösségbe a községi orvos és a faluszéli zsellér. Végül számolnunk kell a nemzetiségi különbségekkel is. .Van olyan szórványunk, nem is kevés, ahol a maroknyi evangélikusságot még az is elválasztja egymástól, hogy az egyikük magyar, a másik tót, a harmadik német. Ez is jellemzője tehát a szórványok egyházi életének: nincs gyülekezet. A valóság feltárása és a nehézségek számbavétele után vessünk egy pillantást a szórványkérdés megoldásának lehetőségeire. Keressünk olyan módokat, melyek révén élőbb egyházi élet alakulhatna ki szórványainkban. Néhány egyszerű javaslatot nyugodt lelkiismerettel ajánlhatok az evangélikus közvélemény érdeklődésébe, áldozatkészségébe és nem utolsó sorban imádkozó szeretetébe. Az első: diakónusokat a szórványok élére! Annyi lelkészünk nincs és nem is lesz soha, hogy minden szórvány élére jusson. Ez egyébként anyagi szempontból is megoldhatatlan lenne. Neveljünk tehát erre a munkára diakónusokat. Népfőiskolát végzett ifjaink közül minden esztendőben kiválasztódik néhány erre a hivatásra. Isten máshonnan is küldhet jelentkezőket. Ügy neveljük és tanítsuk őket, hogy alkalmasak legyenek egy-egy szórvány önálló vezetésére: tudjanak bíbliaórát tartani, családlátogatást végezni, ellátni a hitoktatást, ha az iskolában nem tehetik, akkor családi körben, tudjanak egyszerűbb adminisztrációs feladatokat is elvégezni, egyházi adót szedni s mindezt a lelkész távoli felügyelete és idönkinti irányítása mellett. Taníttassuk ki őket okszerű földművelésre, vagy valamilyen iparra s azon a szórványhelyen, ahol gyülekezeti munkát fognak végezni, segítsük őket megélhetést biztosító és családalapítást lehetővé tevő földbirtokhoz, műhelyhez vagy üzlethez. Neveljük őket