Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Hagia Sophia templom keresztmetszete és alaprajza. Konstantinápoly. (Wasmuth.) A Hagia Sophia Konstantinápolyban Bizánc legnagyobb templomalkotása. A Nagy Konstantinus által épített Zsófia-templomot 532-ben tűzvész pusztította el. Justinianus császár mindjárt újjáépíttette, a kupoláját azonban 537-ben földrengés bedöntötte. Justinianus császár megint megépíttette. Antonius és Isidoros anatóliai építészek alkotása. Sajátossága, hogy a kupolát mellékkupolák is tartják s így terhe megoszlik a mellékkupolák és a pillérek között, miáltal a főpillérek karcsúbbak. Keleti sajátosság a mennyezetnek a belülről való alátámasztása, míg nyugaton ez kívülről történik. A kívülről való megtámasztás módja nyugaton Franciaországban igen korán alkalmazásban van és a gótikában bontakozik ki. A centrális elrendezésű Hagia Sophia kupolája 51 méter magas és az átmérője 31 méter széles. Sizédítően magas kupolája és a belsejét átjáró misztikus fényhatás lenyűgöző érzést váltanak ki az emberben. Megemlítünk még néhány centrális elrendezésű és bizánci stílű templomot. Ilyenek a Bizáncban lévő' Theotocos templom, a Tizenkét Apostol temploma Szalonikiben, a S. Giovanni in fonté Ravennában, mely a dómnak a kápolnája, belül gazdagon aranyozott, ugyancsak Ravennában a Gaíla Piacidia síremléke. Többnyire az V. századból valók. Méreteire és stílusbeli sajátosságaira nézve külön is kiemelendő centrális jellegű és bizánci stílű alkotás a ravennai S. Vitaié. Kívül, mint általában az ókeresztyén templomok, rendkívül egyszerű. Bizánci, de mégis sajátosan ravennai. érezni rajta az itáliai hatást. Ravennai az oszlopfők trapézalakú kosárfonatos mintája, míg a bizánci kicsipkézett, ravennai stílus elem a vállkő is. Alaprajza nyolcszögű. A S. Vitaié 527-ből való. Ugyancsak Ravennában van a Theodorik sírja, 526 után készült. Sajátos stílus. Különös érdekessége, hogy egy darab kőből van kifaragva a kupolája. A S. Angelo templom Perugiában. Jellegzetessége az umbriai egyszerűség. Annál pazarabb azonban a Velencében meghonosodott bizánci stílus. Közöttük vezet a S. Marco. Már a külseje is a velencei pompát mutatja. Alaprajza konstantinápolyi, a Hagia Sophiára emlékeztető. A velencei mesterek művészete azonban szembeötlő. Építeni 1062-ben kezdték, 1111-ben szentelték fel. Homlokzata a XV. században készült el. A harangtornyát £12-fcen kezdték el építeni, de csak 1551-ben lett készen, majd a XX. században összeomlott, de ismét felépítették az eredeti formájában. Alaprajza a VI. századbeli bizánci, ugyancsak a kupolarendszere is. Megemlítjük még a palermói centrális templomot, a perigueux-i székesegyházat (X— XII. század) és az aacheni sírkápolnát, mely a ravennai S. Vitaié alaprajzához hasonul. A IX. sz.-ban építtette Nagy Károly. Kupolája toronyszerű. Ezzel már a bizánci keleti hatás be is fejeződik. A pergigueux-i székesegyház boltozása már román. A bizánci stílus folytatásai keleten. Nyugaton a XI. század után megszűnik a bizánci hatás s csak a keleti területek országaiban és keleti egyházaiban talál folytatásra, valamint az iszlám muzulmán mecseteiben és építészetében. A görög-keleti (ortodox) stílus. A bizánci stílus folytatása a görögkeleti templomstílus az ortodox népek országaiban Oroszországban, Örményországban, Bulgáriáiban, Romániában, Szerbiában. Iskolapéldája ennek a stilusiránynak a Vasili-Blagennoi (Szt. Vazul) templom Moszkvában a XVI. századból. Centrális elrendezés, toronyszerű fő- és mellékkupolákkal, nyolcszögletű alapokon, bizantinikus és keleti stíluselemekkel.