Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Az ősker. bazilika tagozásában, irányozottságában, vízszintes vonalában ez a történetien valóságos és aktív lelkiélet kap építészeti formát. Sokhelyt kiépítik ezt az »életvonalat«, az úttestről a fc^ptistérium udvarába juthatni, innen az előcsarnokba, ahol a katechuménok várakoztak és a vezeklők, majd maga a templom következik, ahová csak a megkereszteltek és azok mehettek be, akik újra való megtérésükről bizonyságot tettek és részesedhettek az úrvacsorában. Tehát a bazilika beosztásában bizonyos gradatio, fokozás jut kifejezésre mind az apszisig, mely, mint hallani fogjuk, a feltámadás-hittel nyer gazdag értelmet. A keleti keresztyénség élete ugyancsak két lágtól Jézus felé megyünk, ő pedig ígérete szerint jön felénk, »magához hasonlónak«, »ékesnek« és »teljesen szépnek«

8 nevezve a gyülekezetet, az ő menyasszonyát. Most hitben tapasztalja őt a hívő és vízióban, de egyszer szemtől-szembe meglátja. Ez az eschatológiai tapasztalat a keresztyén ember nagy istentiszteleti élménye. Az Isten és az ember közötti dinamikus közösségi viszonyt fejezi ki az őskeresztyén templom két főalkotóeleme önmagában is». a nyugatketleti hosszhajó és az apszis, melyek nyugaton a templomok fő építészeti elemei is maradnak. Azért, hogy a nyugati keresztyénség templomának sajátossága jobban kitűnjék, összehaA parenzoi basilika épületeinek alaprajza. \ Irány-épület!) 5J

t2. Kr. u. sonlítjuk annak belső terét a keleti keresztyénség templomáéval. A bazilika, bár keleten i!> vannak nagyszerű példái, a nyugati keresztyénség temploma lett és nem véletlenül. Hitének, kegyességének valódi formája ez. E íkét fogalomban jellemezhető ugyanis a nyugati keresztyénség élete: Hit és kegyesség (felekezetektől függetlenül mindmáig), melynek tényezői: elszakadás a világtól keresztség által, isten Igéjének hallása, bűnbánat, megtérés, szentélet, mindennapos megtérés a szentségben való részesedés által, reménység, Jézus várása ítéletre és kegyelemre. Az őskeresztyén templom megosztottsága és irányozottsága építészeti képe ennek a történeti kegyes életnek, mely ugyanúgy, mint a valóságos élet, születéssel, újjászületéssel kezdődik és cél felé törekedik. A keresztyénség aíktív élet, melyben a »hit harcát kell megharcolni«. Ezzel indítja útjára az új keresztyént Ambrosius a húsvéti keresztelési ünnepen. »unctus es qui athleta ChristH.

9 fogalommal jellemezhető: hit és bölcseség. A keleti keresztyénség nem ismeri az istenkeresést, megtérést, istenvárást, élete a nyugati keresztyénség aktív lelkiéletével szemben bölcseletbe átmenő, fejlődés és meglepetésnélküli istenszemlélet. »Istenben élünk, mozgunk és vagyunk«. Isten dicsősége körülveszi az embert mindenütt, melyet mozdulatlanul és passzíve szemlél. Érthető, hogy keleten a centrális templomépítés fejlődik ki, kupolás középpontos templom önmagába visszatérő köreivel, függőleges irányú térelemeivel. A nyugati bazilikának nincs mértani középpontja, hanem csak liturgikus központja van. Amíg a nyugati templom iránya a horizontális, addig a keletié a vertikális és építészeti főeleme a kupola, mely úgy borul a tér fölé, mint a nagy ég. Tetején M »Pantokrator« a mindenható és mindenütt jelenvaló Krisztus képe. őbenne élünk. Hatalma passzív megadásra és elmélyedésre késztet. Értelme van annak, hogy a kelet főtemploma, a Evangélikus Templomok 16 241