Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

A római S. Paolo „fuori le mura" belső tere. Kr. u. 400. A rajz 1823. évi tűzvész előtt készült. közösséget s az ígért új világot megtapasztalhassa. Az új világ megvalósulása a Jelenések Könyve alapján is kozmikus történés s az nem is csak erkölcsi, hanem teljesen új kozmikus világ is lesz, melyben »újjá lesz minden«. A templom szükségképpen lesz belépítmény, mert a belső térképzés alkalmas számukra, hogy kozmikus képzeteiknek kifejezést adhassanak. EgyA revennai S. Vitaié külseje. VI. század. szerűen ezért halmozzák el a templombelsőt mindazzal az ékességgel, melyet a külsőtől megvontak, nem pedig a puritános-aszkétikus törekvésből, amely az őskeresztyénségtől általában véve idegen maradt. Azonkívül, hogy a templombalépő hívő tudja, hogy más világba került, a szent városba, a belarchitektura ennek a népnek a különös életrendjét is felfedi. Nem kerüli el a belépő figyelmét, hogy nyugat felől jutott a templomba s hogy a templom »szent útjának« nyugat-keleti iránya van. Keresztelése alkalmára is mindig emlékezni fog. Ott is nyugat felől kellett a keresztelőmedencébe lépnie, miután nyugat felé fordulva azt mondotta »Sátán én megtagadlak tégedet« s aztán a medencéből a keleti lépcsőn jött ki s ott adták rá a fehér ruhát. Tudja, hogy a keresztyén ember életének iránya van, e világból a Sátán uralma alól Jézus felé. Nem felejti el tanítóinak s a püspöknek a szavát, hogy a keresztség által az embernek irányt vesz az élete, az új keresztyén egyenest Jézus szemébe néz: ».. .ad orientum convertitur, qui etiam renuntiat diaboló, ad Christum convertitur, illum directo cernit obtutu«.

6 Ezért kellett kelet felé fordulva bizonyságot