Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Látjuk, hogy a templom és a mennyei város fogalma a valóságos ábrázolásban is társul egymással, bizonyságául annak, hogy a Mennyei Városnak szimbolikus mása a bazilika, melynek neve a későbbi középkori templomavató himnuszokban is »Urbs beata Hirusalem«. Az allegorikus városképzet a bazilika architektonikus elemeit — érthetően — az antik városépítésből veszif A templom bejáratának mintája az antik városkapu, oromzatáé a városfal, s bensejének főalkotóeleme az út, melyet a későrómai strádához hasonlóan oszlopsoros, oszlopcsarnokos emeletes falak szegélyeznek. Mennyire igaz ez, mutatja, hogy az egyik birodalmi város újjáépítésekor a bazilikát a sugárút megmaradt vonalába építik, úgy, hogy az út oszlopai a középhajó oszlopsorát képezik.

3 Amint a város főútja, mindig diadalívhez vezet, úgy vezet a templom főhajója a szent út, »via sacra« az »arcus triumphalishoz«, amelyen most már nem a császár, hanem a Jézus története látható. S amint a diadalív a királyi vagy császári palotához s annak széles terébe nyit utat, úgy itt a Jézus diadalíve, a félköríves alaprajzú és félkupolával fedett apszisba vezet, mellyel lezárul az épület s a belső tér. Az a főhajónak, a szent útnak a célja, amely a császári palotákéhoz mérten trónterem. Az apszismozaikokon a Jézusnak királyi képe csillog s alatta pedig valódi trónszék áll: az igehirdető püspök katedrája. Ebben a benső térben úgy él a gyülekezet, mint különös rend, a mennyei város népének előképe. Amint a városfalak külsejükben a belsőről semmit el nem árulnak, sőt titokzatosan hallgatagok, úgy a keresztyén templom külseie is hallgat a belsőről, sőt tagadja a világot. Falai mindig puszták és dísztelenek s mütörténeti méltatást szinte nem is kaphattak. »Senki sem fog borzongás nélkül visszagondolni a ravennai nyerstéglaépületekre, szegényes ablakaira, melyek a kisebbrendü ember szemeire emlékeztetnek. Nemes kupolájukat is lapos zsindelytető fedi el. Még a híres konstantinápolyi csodaépület is a Hagia Sophia, mely mozaikjaival az antik világ főcsodája volt, úgy áll ott külsejével, mint valami ormótlan hegytömeg«.

4 Az őskerestyén bazilika külseje építészetileg és szerkezetileg furcsa, megokolatlan. Csak akkor megokolt, ha belülkerülünk. Ott vesszük észre, hogy a falaknak önmagukban nincs jelentőségük. Azok csupán a belső térnek kulisszái, a szükséghez képest képezve. Formájuk, szerkezeti felépítésük tehát csak a belső térből megokolt. Azt mondhatjuk, hogy az őskeresztyén templomépítésben architektonikus élményről nem beszélhetünk, csak térélményről. Itt állapíthatjuk meg azt is, hogy az őskeresztyén templom külseje nem puritánoskodásból szürke, semmitmondó, hiszen belül minden csupa csillogás. Az ő templomuk nem külépítmény, mint a görög-római szentély, nem az istennek építik azt, hogy benne gyönyörködjék, hanem a gyülekezetnek, hogy az Istenével való A. római Sta. Pudentiana bazilika apszismozaikja. (Mennyei Jeruzsálem) IV. század vége.