Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

A TEMPLOM BELSŐ TERE (TÖRTÉNETI ÉS ELVI TANULMÁNY A KERESZTYÉN TEMPLOM LÉNYEGÉRŐL) Irta: RÉVÉSZ ISTVÁN A keresztyén templom nem pusztán művészettöréneti probléma. Bizonyítja ezt, hogy a materialista művészettörténet ép a keresztyén templomépítés legnagyobbszerűbb példáival nem tudott mit kezdeni. Az első századok építészetének mindig kevés hely és méltatás jutott. Híven a műtörténeti fejlődés elméletéhez, az őskeresztény templomépítést kísérletnek tekintette, vagy szerény kezdetnek, melyből az igazi értékek, a középkor mutatós dómjai majd kifejlődnek. Ez a müvészetszemlélet a keresztyén templomépítés történetében azokat a jelenségeket sem vehette észre, melyek az eredeti és teljesen kész építészeti programmtól való eltérést, vagy azzal szemben visszaesést mutatnak. A középkori dómokban látta a keresztyén templomépítés csúcsteljesítményeit, pedig ezek általában az európai építőművészet csúcsteljesítményei voltak s azoknak a vallásos-fundamentuma az őskeresztyén templométól teljesen különböző. Amennyiben pedig a gótikát, mint vallásos jelenséget vizsgálta, észrevételeit ebben foglalta össze: a gótikus építészet a szellem győzelme az anyagon. A művészettörténetírás a keresztyén templomról akkor mondott lényegeset, amikor az anyagelvűségtől szabadulni kezdett. Többek között Alois Riegel írja,

1 hogy az a műtörté neti szemlélet, mely szerint az őskeresztyén templom a véletlen, a szükségszerűség és a gyakorlati praktikus követelmények következménye, helytelen. Nem lehet azt a római bírósági bazilika utódjának tekinteni. »Az őskeresztyén bazilika az őskeresztyének független művészi teremtése «, jóllehet, azt a környezetükben adott lehetőségek szerint építették , Eszerint az őskeresztyén templom az antik építészettel szemben nem jelent visszaesést és a történelem távlatában nem is próbálkozás, kezdet, hanem teljesen új és kész eredmény annak ellenére, hogy késő utódaival pompában, szerkezeti tökéletességben és formaszépségben nem versenyezhet. Ha az anyagelvű művészetszemlélettől függetlenítjük magunkat, biztos alapot találunk, ahonnan a mütörténetileg nagyraértékelt és »tökéletes« példákon is észrevehetjük á hibákat és éppen ott fogunk igazi eredményekre és fejlődésre rámutatni, ahol az anyagelvű műtörténet semmi említésre méltót sem lelt, a puritán protestáns templomépítésben. A keresztyén templom lényegét magából a keresztyénségből kell megérteni. Amennyire új és különös a keresztyénség, annyira új és különös a temploma is. Ahogyan az okoskodó vallástörténész, aki a keresztyénség és a pogány vallások között ezer kapcsolatot talál, a keresztyénség lényegét nem mindig érti, hanem csak a hívő, aki benne él a Krisztus követésében, úgy annak a műtörténésznek a munkája is kárba veszett, aki nem tudja azt, hogy a keresztyének templomában mi történik. Mert ez a templom önmagában véve semmi más. mint alakja és burka az eleven keresztyén életnek, melynek érzéki ábrázolása a templomi kul-