Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

13 tetheti. Ez a nem kívánatos kisiklás kellő felkészüléssel kerülhető el. A bibliai történetek tanításának nagyon elterjedt és ajánlatos módja az, hogy 1. megismertetjük a gyermekkel az anyagban előforduló szavakat és megtanílijuk azok értelmére, 2. megismertetjük a történet értelmét, tartalmát, mely ezekből a szavakból alakul, 3. rámutatunk Isten cselekedetére a bibliai gyülekezetben, 4. felmutatjuk előttük, hogy Istennek a cselekedete a jelenlegi gyülekezetben is megtörtént és meg akar történni. Az V—VIII. osztályban figyelembe kell vennie a vallástanítónak, hogy hasonló korú gyermekek akár a középiskolában, akár a továbbképző népiskolában milyen* vallástanításban részesülnek. Ezekben az osztályokban a növendékek a legnagyobb kísértéseknek vannak kitéve, azért a vallástanítási óra adjon alkalmat ezen a fokon az egyházi tanitónak arra, hogy növendékeire lelkipásztori nevelés és vezetés segítségével hasson. A VII—VIII. osztályban az anyag megállapítása s az anyag feldolgozása olyan alakban történik, hogy a vallástanítás megszűnése után zökkenő nélkül követikezhessék a gyülekezeti továbbnevelés, továbbgondozás munkája. A hangsúly itt nem az anyagon, hanem a gyülekezeti életre nevelésen van. 6. A VALLÁSTANÍTÁS TERVSZERŰ MENETE. A bibliai történetek tanításának legismertebb s általánosan alkalmazott menetében egyesül a közlő tanalak a kérdve kifejtő tanalakkal. Nem szabad túlzásba vinni az egyéniség érdekeit különlegesen méltányoló pedagógiát s nem túlozhatjuk a közösség önmagától is nevelő jelentőségét. Fontos az, hogy a vallástanítás az Ige tekintélyében mint felülről jövő tanítás végezze munkáját. A növedékek ellenállását, közönyét úgy kell legyőzni, hogy a vallástanítási anyag csorbát ne szenvedjen s a tanuló figyelmét ne a módszer érdekességével, hanem az anyaggal biztosítsuk. A bibliai történet tanításának menete szerint az előkészítésben kitűzzük azt a célt, vagyis megjelöljük a tárgyat. A tárgy megjelölése után rögtön elmondjuk a bibliai történetet. Mivel az új elemi népiskolai vallásttanítási tantervben a bibliai történetek között sok esetben sem az üdvtörténeti, sem az időrendi egymásután szempontjából kapcsolat nincsen, a régebben szokásos rávezetést, kapcsolást itíudatosan mellőzzük. Ha a történet folyamán ismeretlen fogalom kerül elénk vagy bármilyen hoszszabb magyarázatra szoruló részlet fordul elő, aminek a tárgyalás folyamán történő ismertetése meglassítaná, megzavarná a tárgyalás menetét, azt is az előkészítés folyamán magyarázzuk meg. Majd a történetet szép, folyékony előadásban elmondjuk, a tankönyv szövegéhez a lehetőség szerint ragaszkodva. A tárgyalás folyamán a történetet szakaszokra osztva értelmezzük,