Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

14 e közben a kellő szómagyarázatot s tárgyismertetést is megadjuk. Akkor is elmondjuk a szerves egészet alkotó történetet végig, ha annak megtanulása több órát vesz igénybe. Későbbi órák tárgyalása során csak azt a szakaszt mondjuk el, amely soron következik. A kifejtve megmagyarázott szakaszt a gyermekkel elmondatjuk, támogatva őt a szükséges kisegítő kérdésekkel. Az ilyen módon szakaszonként végigtárgyalt történetet a maga egészében is elmondatjuk. Következő teendőnk a tanulság kifejtése, az Isten üzenetének megrögzítésére. Ezt szabatosan kifejezzük s a tankönyvbe foglalt szentírásbeli hely, énekvers és kátérészlet alakjában is megtanítjuk. A tanulság, az üzenet: Istennek vagy törvénye, vagy ígérete, vagy parancs, vagy evangélium. Pl. Dávid és Góliát történetében szemléltethető, hogy Dávid bízott Istenben s Isten őt megsegítette. Amint Dávid bízott Istenben s Isten őt megsegítette, úgy Isten általában megsegíti mindazokat, akik őbenne bíznak. Ebben a történetben az Isten parancsa, hogy bízzunk őbenne s ígérete, hogy ő megsegít. Kifejezhetjük még az 56. zsoltár 12. versének szavaival s a „Ki dolgát csak Istenre hagyja" c. énekkel. A tanulságot buzdítás alakjában is megrögzítjük: bízzatok ti is Istenben. A tanultak számonkérése mindig a következő óra elején történjék. A Kátét mindig a Szentírásra támaszkodva s a Szentírás világánál magyarázzuk és tanítjuk. A kátétanítást az anyag nehézsége miatt bibliai történetekre való utalással és énekversekkel élénkítjük, de óvakodunk attól, hogy a Káté-anyagot ezekkel túlterheljük. Hogy a részletes munkabeosztás menete világosan álljon előttünk, lássuk a mai evangélikus valláspedagógiai körök újabb útmutatását e téren. Ez az ú. n. katechetiikai három lépésben nyer kifejezést: 1. Az anyag közlése (előterjesztése) és megértetése. 2. Feldolgozása, megbeszélése és elsajátíttatása. 3. A gyakorlat irányába való beállítása. Az egyháztörténet tanításának menetében megjelöljük a tárgyat, elbeszélő alakban közöljük az anyagot, megmagyarázzuk az ismeretlen fogalmakat és körülményeket, végül megállapítjuk, hogy az elbeszélt eseménynek vagy a jellemzett személynek mi a jelentősége az egyház életében. A bibliaolvasás és bibliaismertetés a tanulókat a bibliai könyvek helyes olvasására neveli. Célja, hogy építő hatást érjünk el. Imádságok és egyházi énekek tanítása az alsó osztályokban szöveg szerinti betanítás, a felsőbb fokokon olvasmány-, illetőleg költemény-tárgyalás útján történik. A továbbképző népiskolai vallásoktatás munkája lényegileg a mindennapi iskola alapelvei szerint történik; törekedjünk azonban arra, hogy a serdülő ifjúságot mennél melegebben egyházunkhoz fűzzük.